Szerencsére, a közelmúlt ceglédi vendéglátós örökségének alapítói közül még sokan köztünk vannak! A Róna Vendéglátó Vállalat felvirágoztatója, Hajdu Endre mindent tud a korszakról. Az ő találmányuk volt a Berda kocsma, ahol verseket, irodalmi esteket is felszolgáltak a vendeknek, ahol Huszár Károly üzletvezető a saját költeményeit is felolvashatta. A Rónához tartozott a Zöldhordó vendéglő; itt főzött egy ideig Rosenstein Tibor. A Kossuth Étteremben született meg a Róna Jazz, itt játszottak „örömzenét” a népszerű muzsikosok és itt készült el a Benkó Dixieland első kislemeze. A Délibábban zongora is szólt, az Aranysas bisztróban kiállítást rendeztek és még alkoholmentes büfé is létezett akkoriban. Zsenikkel voltam körülvéve – szokta mondani Hajdu Endre, ha a Róna 1968-tól 1971-ig tartó fénykora szóba kerül. Mi tudjuk, hogy a sikerhez kellett az ő újszerű szakmai felkészültsége is; és szükség volt az emberekre is, akik egy normális ország reményét vélték felfedezni a hatvanas évek végén…
Elérkeztünk végre a tiszti klubba, pontosabban ebbe az épületébe, melyet valamikor az 1870-es években Gombos Pál kereskedő épített a családja számára. Ők is itt laktak, de működött itt sokáig bankiroda, sőt itt alakult meg a ceglédi kaszinó. A Gombos-féle házból a második világháború után a Magyar Néphadsereg klubja lett, amely bár számtalan néven működött, mindig megmaradt tiszti klubnak. Volt itt – többek között – irodalmi színpad, tartottak koncerteket, 1994-től 2005-ig pedig az Arany Oroszlán étterem rendezkedett be a földszinten. A kerthelyiség is hozzá tartozott, amely mától kezdve ismét a vendégekre vár…
A június 10-ei nyitástól az augusztus végi zárásig még sok idő van, a program már bizonyára elkészült; a tervezéshez összeszedtem néhány véleményt, melyeket szívesen átadok a vendéglátóknak. Milyen hely legyen a Tiszti Klub? – szólt a kérdés és a virtuális kérdőívre az alábbi válaszok érkeztek:
Legyen népes, forgalmas hely, ahol jókat lehet beszélgetni az ismerősökkel. Legyen inkább csend, ahol a magányos vendég is leülhet és merenghet a múlton és a jövendőn.
Legyen egész nap élő muzsika, lehetőleg cigányzene, esetleg tánczene vagy jazz szóljon. Nem kell a zajos zene, de kellenek esti koncertek, lehetőleg underground bandák fellépésével.
Jó lenne, ha értelmes beszélgetéseket hallhatnának az érdeklődők, esetleg a manapság divatos műfajokkal (kocsmakvíz) is lehetne próbálkozni. Inkább TV-készülék kell, hiszen a tévézés is közösségi foglalatosság.
Legyen melegkonyha, magyaros ételekkel, bőséges választékkal. Elég lesz a szendvics és a hozzá hasonló kínálat, de a sütemény is kell, a kávé viszont nélkülözhetetlen!
Az árak legyenek megfizethetők, a kiszolgálás színvonala legyen egyenletes! Legyen persze, bevétel is, hiszen a vendéglátás mégiscsak üzlet.
„Mindössze” ennyi a feltétel, amit teljesítenie kell majd a sikeres évadhoz Tiszti Klubnak. Mondhatjuk úgy is, hogy legyen „csak” kocsma és a záróra pillanatában nemcsak a vendégek, hanem a vendéglátók is azt mondják majd: megérte!
Reznák Erzsébet – Fotó: Kisfaludi Istvántól a romkocsma megnyitójáról.
(A Tiszti Klub romkocsma június 9-ei megnyitóján Reznák Erzsébetnek, a Kossuth Múzeum igazgatójának beszéde szerkesztett változatban.)
