1928-ban Kanadába emigrált, ahol a legnagyobb felekezet, az Egyesült Egyház (United Church) lelkészeként működött Toronto-ban. 1938-ban kiadta a Tárogató című lapot, aminek harcos antifasiszta szellemisége miatt esélye sem volt a hazatérésre a Horthy-korszakban. A II. világháború alatt Károlyi Mihály környezetébe került, a Magyar Tanácsot igyekeztek szervezni a tengerentúlon. 1950-ben visszatért a katolikus hitre és papként is dolgozott. 1967-ig Halifaxben (Kanada), a Saint Mary’s University művészettörténet professzoraként működött.
Vallásfilozófiai művei felsorolásszerűen: Abaelard ethikája (Bp., 1906), Bresciai Arnold és Abaelard kapcsolata (Békefi-emlékkönyv) (Bp., 1912), A vallás lélektana (Pécs, 1915), A katholikus papság lélektana: valláspszichológiai tanulmány a róm. kath. papságról (Bp., 1916), A protestantizmus szelleme (Bp., 1917), Az értékelés philosophiája (Bp., 1918), A vallás a kommunista társadalmakban (Bp., 1919), A vallásfilozófia alapvonalai (Bp., 1921), A vallási fejlődés útjai (Bp., 1922), Kereszténység és modern élet (Kolozsvár, 1926), Geist und Wahrheit (Bécs, 1927), Der Katholicismus (Bécs, 1928).
Czakó munkáiról bővebben olvashatunk Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikonában is, amely 1977-ben jelent meg. Vezér Erzsébet, a neves Ady kutató egyetemi tanár írta Czakóról, hogy idősebb korában minden idejét a művészetek vizsgálatára összpontosította. De azért összegezte filozófiai nézeteit is (Philosophy of religion 1933), foglalkoztatta a bibliai első nő, Éva története vagy Az ember tragédiája keletkezése és a Don Quijote problematikája. Nyugtalan életútja 87 éves korában ért véget Toronto-ban, ahol politikai és filozófiai nézetei miatt sok mellőzést is megszenvedett. De szellemisége megmaradt a hazai és angolszász tudományosságban, mégha részben el is felejtették életművét. A ciszterci rend nem felejtette el szerzetesét, noha világképe nagyon eltért az „illendőtől” – egykor is, ma is.
ESDÉ
1. kép Egyik filozófiai munkája
2. kép Független Szemlecímlapja
