A június 15-én tartott parti nem jött volna létre, ha régi jó ismerősöm és hajdani munkaadóm Varga István nem adta volna el horgásztanyáját a Budai úti 2-es tónál. A kis horgásztanya sok baráti összejövetel helyszíne volt, ahová gazdái 18 éven át jártak le kikapcsolódni a pesti panelből. Sok halat fogtak – fiúk Zoli 2004-ben közös fárasztással egy 64 kilós harcsát is – de még több baráti kapcsolatot alakítottak ki az évek alatt. A mostani búcsúestét a jó szomszéd Sziksza János horgásztanyáján tartották, mert az eladott tanyáról már minden berendezési tárgyat elszállítottak újonnan vásárolt kertes házukba.
Jánosnál szépen meg volt terítve az asztal különböző pogácsákkal, süteményekkel, sörrel, borral, pálinkával és üdítővel. Senki sem érkezett üres kézzel, mi két grillcsirkét vittünk, amit feleségem illően szétdarabolt. Mielőtt kibontottuk volna a csomagot mondtam, hogy törpeharcsát hoztunk. Emlékezve arra, hogy az évek során István felesége sokszor sütött törpeharcsát a társaságnak, de a halászlé íze is a mai napig a szánkban van.
Mi a szalétliben eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk, de János időnként eltűnt, bement a házba, majd örömmel közölte: 1-0 a magyarok javára – mert ekkor ment a magyar-osztrák meccs a tévében. A szintén jelen lévő Bethlendi Miklós tanár úr mondta is, most állítsák le a meccset, mert ez nekünk már jó. Később János közölte 2-0 – ennek aztán még jobban örült a vidám társaság.
Kívánom, hogy érezzétek olyan jól magatokat az új otthonotokban, mint ahogy mi éreztük magunkat veletek ezen a szép estén!
Józsi bá’
