Július 1-jén lépett hatályba az a kormányrendelet, amely – más emlékekkel együtt – történelmi emlékhellyé nyilvánította a ceglédi huszár- és páncélos laktanyát – ez július 10-én jelent meg a Magyar Közlönyben. Az 1910-es illetve az 1930-as években épült létesítmény többször volt tragikus események helye. Mindezek közül az 1944-től 1946-ig tartó korszak a legszomorúbb: ebben az időben itt működött a Kárpát-medence legnagyobb fogolytábora. A források szerint 1945 májusában 130 ezren raboskodtak itt. A foglyokat az ország többi táborából szállították ide, de fogva tartottak itt olyan civilek is, akiket az utcákon, vagy a vasutakon tartóztattak fel a szovjet hatóságok. A lágerlakókat olykor kiszámíthatatlan okok alapján a Szovjetunióba szállították innen vagy hazaengedték őket; több ezer lehet azoknak a száma, akik itt haltak meg. A tábor egykori bejáratánál 2012 óta tábla őrzi az itt szenvedők emlékét. A Kossuth Múzeum 2013-ban adta ki Bognár Zalán, Jójárt György, Reznák Erzsébet Téglákba vésett történelem című kötetét, melyből a láger története is megismerhető és láthatóak az egykori lágerlakók ceruzával írt, vagy szöggel karcolt téglákra rögzített üzenetei is.
A tervek szerint kutatóbázis, levéltár és kiállítóhely is lenne a Szolnoki úti laktanyában, ahol az épületek magántulajdonban vannak, tehát csak megvásárlásuk után kezdődhet el a kiállítóközpont kialakítása. Takáts László polgármester a CTV-nek azt nyilatkozta: szeretnék, ha az emlékhely a huszárlaktanya történetét is bemutatná és a kuláküldözés áldozatai előtt is tisztelegne.
