A Budai úton szinte minden nap hol erről, hol arról jönnek szerény emberek, ki kis kézikocsival, ki kerékpáron, hol csak kézben vagy szatyorban különböző súlyú rozsdás vasakat szállítanak a volt téglagyár udvarában lévő felvásárló telepre. Egyiküket megkérdeztem lefotózhatom-e az összegyűjtött fémhulladékkal. Kérése az volt, hogy az arca ne látszódjon. Tiszteletben tartottam a kérését.Beszélgetésünk során a véleményünk megegyezett: egyre kevesebb a fémhulladék.
– Látod ez is milyen? – mondta a férfi, – drótok és rozsdás lemezek. Nem annak a reményében viszem, hogy meggazdagszom, az érte kapott pénzből mindig ételt veszek és néha egy kisfröccsöt, ha jut még rá. Tehát így nem nagyon gazdagszom, csak éldegélek.
Remélem, hogy változik a sorsa, kívánom, hogy így legyen. Üzenem neki: ha teheted a fröccs helyett végy egy lottószelvényt és jól töltsd ki. Ha nyersz, a tanácsért elfogadom a nyeremény 5 %-át. (Józsi Bá’)
