Laci és Csinos

A minap éppen meleg vízért mentem a Széchenyi úti termálkúthoz. Soromat várva – harmadikként – ültem a kocsimban, mert igen hideg volt. Legalább mínusz 8-10 fok. Utánam Laci érkezett lovas kocsival. A bakon ülve be volt csavarva a lába meleg pléddel, hogy meg ne fagyjon. Mindezt a visszapillantó tükörben láttam.
Ahogy megállt – sorát várva – leszállt a kocsiról és a plédet lovára terítette, közben a lova nyakát simogatta. Időnként hosszabb ideig tartotta a kezét lova nyakán. Kiszálltam a kocsimból mert érdekesnek találtam a látványt: „Jól látod, a kezem melengetem e kedves jószágon, – mondta Laci – de viszonozom neki, mert ilyen hidegben meleg vizes edényeket teszek neki az istállóba és ezek hosszabb ideig melegítenek.”
Laci azt is elmesélte, hogy mindig szerette a jószágokat. Ez a lova, aki Csinos névre hallgat, minden évben megajándékozza egy-egy csikóval, melyek kedvesek és igen virgoncok. Idáig 14 csikót hozott a világra!
Laci, neked azt kívánom, sokáig tartsd jólétben a jószágaidat. A lovadnak meg, hogy ismét legyen ez évben is csikója.
Józsi Bá