Vannak az életben olyan ősi, rendező működések, amelyeket szinte ösztönösen követünk cselekvéseinkkel. Ilyen például a három, a 3-as szám, a hármasság irányító ereje. Most nem a különböző számokhoz fűződő balhitekről van szó, hanem a teremtett világ egyik harmóniahatásáról.
Az eredet? Talán ez: Három a szent szám – a közmondás szerint. Igazolások? Égiek: Szentháromság, Háromkirályok. Földiek: Három a (magyar) igazság, Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza, trikolór, Adjon Isten három b-t: bort, búzát, békességet!
Ha ceglédi utam járom, előtűnik ez a „három” …
1. Az állomásról jövünk. Úgy vártam már a tavaszt! – lelkendezik gyalogkomám. – Van három (!) park, amelyben szeretünk megpihenni társammal – folytatja. Majd mint (közkertekben) bennfentes, elmondja ismereteit. Melyek szerint a Gubody-kert inkább pihenőhely; ilyen a Szabadság tér is, de forgalmas átjárókkal szabdalva; a legkisebb és a legzajosabb a Kossuth tér, az ide-oda igyekvők terepe.
Elválásunk után emlékeim visszakísértek a Gubodyba. A régi kép és a mostani … Mintha finom szálú ecset, illetve ritkás sertéjű pemzli munkája lenne. Külnézetben. Mert a belső bensőségesen személyes.
Egykor? Sűrű sövény ölelte körbe, belül a csöndnek rejtekadó bokrok, szinte zárt ligeti menedék. Tanítás után a gimnáziumból átszökkenő diákok hívóhelye: légy-ott! Hasonlót látott Juhász Gyula költő is: „A szobor előtt ifjak a padon, / Egy lány meg egy fiú, egymásra dőlve / A napon szenderegnek édesen.” (A ceglédi parkban) Kislányom itt röpködött szőke hajszárnyakon szedni százszorszépet – az egyszerszép. Most? Itt aztán megvan az átláthatóság. A szél kergeti a gyér parkon keresztül a port és a zajt. De már elültettek (bennünk) kivirágzó ígéreteket…
2. A könyvtár felől haladok a Rákóczi út felé. Felismerem (persze nem először), hogy az élet nagy bölcsességei mindennapi dolgokban is érvényesülnek. Például egy elnevezésben. Délibáb Cukrászda és Street Food. Benne a hagyomány, a megőrzés, az újítás; benne a múlt, a jelen, a jövő. A hármas(!) névben társadalmi hármasság. Délibáb: a népi világ egyik jelképe. „Délibábos ég alatt kolompol / Kis-Kunságnak száz kövér gulyája”. (Petőfi Sándor: Az Alföld) Cukrászda: a polgári élet kedvelt találkozóhelye. („Fizetek Főúr, volt egy feketém…”) Street Food: a globalizáció emberének betérője. Találó ez a történelmi vázlat: szolgálhat szemléltetésül a tanításban…
3. (Hű de tudományos leszek most!) Míg az előző hármasság a függőleges időtengelyhez kapcsolódott, ezen hármas (!) tagolódás a vízszintes térsíkon jelenik meg. A piaci téren, a piacon. Úgymint: elülső szakasz, középső, hátsó; felvég, középtér, alvég. Én itt most kosárküldönc, szatyorszállító vagyok, – hogy e prózai feladatot alliterációval tegyem fennköltebbé. Élénk találkozóhely ez. Nemcsak portékák cserélnek gazdát, hanem szavak is. Zöldséget vesznek, de nem azt beszélik. Móricz Zsigmondnak is volt itt hasonló élménye: „…a ceglédi gyümölcspiacon már hígan locsog a vásár.” „Vannak emberek, akikből fröccsen a tréfa, a kacagás.” (Reggel négy órakor a ceglédi piacon) Mint most is. A hajat vesztett, de pocakot nyert férfiú lángost fal, száján csöppen az olaj és a sztori. – Képzeld – csap a komája vállára – mit csinált az anyám?! A szobám falára pucér csajok képeit tettem. A mama folyton zsörtölődött: Nősülnél inkább meg, és az elevent bámulnád! Aztán egyik nap hazaérve mit látok? Felruházta. A nőket. A képeken. Színes papírokból blúzokat, szoknyákat, nadrágokat vágott ki, és a poszterekre ragasztotta. Így most itt nézegetem a szép ceglédi lányokat, asszonyokat…
*
Ha az ember észkereke napokig egy irányba forog, arra is felfigyel, amire korábban nem. Óvodások játszottak a parkban, egy víg hang a fülembe csendül: Egy, kettő, három, / Te leszel a párom!
Koltói Ádám
