Hobbiszomszédom kisfia Horty Balázs átjött hozzánk, mikor megérkeztem a hétvégi telekre.
– Józsi bá mit fogsz csinálni majd? – kérdezte.
-Elkezdek ásni, hogy a növényeknek puha legyen a föld, amibe a magokat teszem –válaszoltam.
-Segíthetek? – kérdezte a kisfiú. – Tudod tavaly ősszel adtál répát, zöldséget, retket, céklát, szamócát és almát is…
Odaadtam az ásót neki és bizony igen ügyesen és kellő mélységig kezdett ásni. Előtte lévő napokban trágyával szórtuk fel a földet.
-Vigyázz bele ne lépj! – mondom Balázsnak.
-Nem baj legalább szerencsém lesz – válaszolta, s ahogy ásott tovább hozzátette gyermeki gondolattal: – Jó lenne kincset találni!
Én mondtam neki a föld maga a kincs, és ami terem benne. Végig gondoltam miket ültettünk tavaly, közel 40 féle termény növekedett és ért be.
A munka végeztével adtam Balázsnak egy pár almát a szorgos munkájáért. Ezután hazament és kb. háromnegyed óra múlva visszajött. Egy lefödött tálkában almakarikákat hozott bundába kirántva. Citromkarikával díszítve. Ő maga készítette el. Tavaly egy csirkecombot hozott szintén e tálkában.
Balázs olyan kisfiú, aki nem az okostelefont és a tabletet bújja, hanem szeret a kertben tevékenykedni és gyakorlatban tudja miket kell tenni a kertbe és mi mikor érik be. Reméljük az idei évben is sok minden megterem. Köszönöm Balázs a kedvességed!
Józsi bá
Ismét a szívemhez közelálló történet!