Csurgai Ferenc képzőművész jubileumi kiállítása nyílt meg múlt hét csütörtökön a Kossuth Művelődési Központ Galériájában.
A tárlat szerves folytatása a művész budapesti FUGA-ban, tavaly ősszel rendezett Strukturált üresség című tárlatának, olyannyira, hogy a címe is ez. Mégis egy kicsit más, hiszen a kiállítás két kurátora Ilyés Marianna és Pölös István építész. Nem mintha Csurgai Ferenctől távol állna az architektonikus gondolkodás, az elmúlt években számos ilyen feladatot kapott, elég a BME-vel való együttműködésére, vagy a Liget-projektben való sikeres részvételre gondolni. Személyes meggyőződése, hogy a kiállított tárgyak elrendezését érdemes olyan emberekre bízni, akik új töltéssel tudják ellátni szobrait. Elmondható, hogy ceglédi viszonylatban újszerű módon-puhán világító posztamenseket, szögletes fénypászmát árasztó reflektorokat, a Galéria plafonjába fúrt tartósodronyokat az építész házaspár segítsége nélkül nem láthatnánk, különlegesen szép fényhatásaikat a plasztikákon nem élvezhetnénk. Az árnyékok így válhatnak szerves részeivé a látványnak, a reliefek, szobrok és plasztikák elrendezettsége a kiállított tárgyak összképe mérnöki pontossággal kiszámított. Minden zavaró elemet eltávolítottak, de még a Teremőr Hölgy is a látvány tervezett része. A kurátorok által a régi dosszié mélyéről előhúzott rajzok hatalmassá nagyított változatai olyan felütései a kiállításnak, mint Verebes György festőművész zongorajátéka és az azt követő átgondolt fejtegetése a művész és a tér viszonyáról: „Az alkímia a tudomás tudománya. A tudomásé, ami a világ teljes birtokbavételét célozza. A világ teljes birtokba vétele pedig önmagunk teljes birtokba vétele. Ez egyetlen egy módon lehetséges: a lehető legerőteljesebb, legkoncentráltabb és legtisztább módon birtokba vesszük a teret.” Ehhez segítséget nyújt az a méretarányos vonalhálóval ellátott alaprajzi vázlat, melyen a művek címei is megtalálhatók. Ebbe bele lehet rajzolni (a kurátorok is ezen terveztek), egy kis rajztáblán kínálja magát és segítségével megérthetjük azt a logikát, amely e szigorú rendű, de mégis organikus műtárgy-együttes sajátja. „… a térszerkezet matematikai precizitással kidolgozott, az arányok teljes ismeretében és azok összefüggéseinek teljes föltárása által kerül összegzésre. Ez az út a gnózis útja…” Csurgai Ferenc nem csak művész, hanem kutató és kísérletező tudós is. A beton szakértője, melynek létrehozásához elengedhetetlen a víz.
„A humor eredeti jelentése nedvesség…” Verebes György e nedvesség szerepét, mint az emberi értelem legcsillogóbb megnyilvánulását találja meg e különleges betonokból, közvetlen technikával öntött szobrok sorában, ezt a hol tapasztó, hol éltető, hol elbontó erőt. A Spirál című függő önmaga, árnyéka és az alatta lévő lekerített tér hármasában fedezi fel a filozofikus, ám mégis akasztófa-humort. Enélkül az emberi élet végessége elviselhetetlen lenne. Persze azt a bölcsességet is felvillantja, mely segít magasztossá emelni, de elfogadni is az időmúlását.
Hasonlóan, mint Apáti-Tóth Sándor fotóművész emlékező képei, melyek az esztergomi Rondella Galériában lesznek láthatók június 2-án 18 órától. Itt az irodalom lesz a kötőanyag, hisz Szakolcay Lajos irodalom- és művészetkritikus nyitja meg a tárlatot.
P.R.G.
