Néhány hete egy ceglédi újságból értesültem róla, hogy drága óvó nénim, Varga Ferencné Támadi Ilona meghalt. Nagyon sok emlék fűz hozzá, még így 75 évesen is újra átélem azt az időszakot, mikor óvodás voltam.
Vargáné Ica néni az óvónőképző elvégzése után az én csoportommal kezdte tevékeny munkáját. A szüleim is csodálattal beszéltek róla. Amikor férjhez ment a szülők megszervezték, hogy az óvodások is ott legyenek az egyházi szertartáson. Nagyon büszke voltam, hogy én is ott lehettem, pedig akkor más iskolás voltam. Sorfalat álltam én is a sok óvodással a református templom lépcsőjén. Akkor az óvó nénink nagyon meghatódott, mert erről nem tudott, hiszen a szülők szervezték meg titokban.
Később is tartottunk a kapcsolatot Ica nénivel, sokszor találkoztunk, mindent tudott rólunk. Volt miről beszélni: a húgom csoportjából egy orvos, a húgom jogász lett és ezért nagyon büszke volt rájuk, amit minden találkozásunkkor emlegetett.
Most elbúcsúzunk Tőle, szívünkben örökké él a drága óvó néni!
Dr. Vincze Éva és Nagyné Vincze Katalin
