Évtizedeken át hallgatniuk kellett a Szovjetunióba „málenkij robotra” hurcolt embereknek azokról a szörnyűségekről, amelyeken azokban az időkben átmentek. Ma már kevesen élnek, de ők jól emlékeznek ellopott fiatal éveikre. – írta meg a magyaridok.hu. A Rabszolga voltam című dokumentumfilmben, amelyet a totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapján, augusztus 23-án vetít a Duna World, megosztják a nézőkkel rettenetes élményeiket a ceglédberceli túlélők.
Szörnyű titkokat temettek magukba évtizedeken át azok a ceglédberceliek, akiket 1945-ben a szovjetek elhurcoltak. Városi Anna így ír a rettenetes pillanatokról: „1945. január 13. Pontban éjfélkor megmozdult a mozdony. Egyszerre mindnyájan összekapaszkodva, ordítva sírtunk. Közben a lukas vagonnál láttuk, hogy a mi szeretteink lámpással messziről integetnek, mert az őrök közelebb nem engedték őket.”
Városi Anna nem sokkal a halála előtt írt naplót a szovjet kényszermunkatáborban töltött éveiről. 618 társával hurcolták el 1945 januárjában, ahogy a szovjetek mondták: „málenkij robotra”, vagyis egy kis munkára. 187-en soha nem tértek vissza.
Ceglédbercelen még tucatnyian élnek, akik beszélni tudnak arról: mi történt a szovjet kényszermunkatáborokban. Szavaik nyomán kibontakozik a valóság. 1945 januárjában Ceglédbercelen kidobolták, hogy amit a németek tönkretettek, azt a magyaroknak kell felépíteniük, és aki megszökik a málenkij robot elől, annak egész családját kiirtják.
A cikk teljes terjedelmében a Magyaridők oldalán olvasható itt…
(A kép illusztráció.)
