Egy ceglédi olvasónk, Fényi Gabriella tegnapi automatás jegyvásárlásának történetét osztotta meg velünk – nem kevés humorral.
„Tegnap délelőtt 10 óra körül vonatjegyet vásároltam volna a ceglédi jegypénztárban. Meglepetésként ért, hogy a számítógépes jegyrendszerrel gond volt, a pénztáros széttárta kezeit és minden potenciális vásárlóval tisztelettel közölte, hogy csak az automatákból tudunk jegyet venni.
Ha valakit ez szituáció váratlanul ér, (nem utazik naponta, nincs bérlete, helyjegyköteles a vonata, valamiféle kedvezményben részesül, nyugdíjas szelvénye van, ami pecsétköteles, életében először kerül ilyen helyzetbe, nincs számítógépes gyakorlata stb.) a vonat pedig ugye nem vár, akkor az nagyon bepánikolhat. Így történt velem is, mivel ezidáig még soha nem használtam az automatát. Ketten álltak most előttem az automata előtt és én nagyon figyeltem minden mozdulatukat, azt is, hogy például a pénzt nem oda (középre), hanem ide (felülre) kell bedugni, mert különben megáll a tudomány 🙂
Bevallom hősiesen, hogy szorongtam, hiszen a vonatom 3 perc múlva érkezett. Féltem attól, hogy nem tudom megoldani ezt a helyzetet, jegy nélkül fogok felszállni és utólag, a kalauztól 2600 forint a bünti…
Én, aki elvileg egy biztos (hard) számítógépes felhasználó vagyok, 20 évig egy informatikai szakközépiskolában szocializálódtam nyelvészként, külföldi banki utalásokat is simán megoldok, iPhone-t, skypot, twittert, instagramot, PayPalt használok. Szóval szorongtam!
A vége a sztorinak majdnem happy end: sikerült, bár retúrt akartam venni, de a vonat meg csak közeledett, és ezt az opciót már nem találtam meg lányos zavaromban, Kispesten viszont a pénztárban azonnal bespeizoltam a visszajegyet.
Kedves ceglédi sorstársaim! Legyen ez biztatás Nektek arra, hogy ezt is meg lehet oldani, meg lehet tanulni (a muszáj nagy úr), és készüljetek fel az ilyesféle meglepetésekre is! Kezdjetek időben gyakorolni!”
