Alapvető illemszabály a köszönés, amit gyermekeinknek is meg kell tanítanunk és nem elég csak példát mutatnunk nekik.
Az üdvözlésnek számos formája van, például az új-zélandi maori bennszülöttek az orrukat dörzsölik össze, míg az indiaiak a namaszaté üdvözlési módot használják. (Az egymást köszöntő személyek összetett, imádkozó kezüket a homlokukhoz érintik vagy a mellkas magasságába helyezik, majd enyhén meghajolva azt mondják: „namaszaté”, vagyis ’hódolatomat ajánlom neked’.
Európában a magyar nyelv adta lehetőségek tárházában, ez jóval bonyolultabb és teljesen összezavarják a kevésbé tapasztalt gyerekeket, kamaszokat.
A napszaktól függően elfogadott köszönés: „Jó reggelt!”, „Jó napot!”, „Jó estét!”, „Jó éjszakát kívánok!”
Ha igazán udvarias akar lenni, mindig használja a „kívánok” szót. A gyerekeket, szervusz, szia szavakkal üdvözölheti. Búcsúzáskor a viszontlátásra szó a legmegfelelőbb. Ma már a gyerekek többsége tegezi szüleit, nagyszüleit, szűkebb, tágabb családjának tagjait. Ebben az esetben természetesen köszönhetnek sziával, szervusszal. Kisgyermekek gyakran köszönnek csókolomot, de kamaszkorban ettől a köszönési formától, már kicsit zavarban érzik magukat és sokszor csak mormognak valamit az orruk alá. Mikor ezt tapasztaljuk a gyermekünknél, beszéljük meg vele, hogy nyugodtan használja a napszaktól függő köszönési formát.
Gyermekek sokszor nem azért nem köszönnek, mert nem szeretnének, hanem azzal van a problémájuk hogyan köszönjenek esetleg számukra ismeretlen embereknek. Ilyenkor nyugodtan bemutathatjuk őket egymásnak, sok gyermekben ez feloldja a bennük lévő feszültséget is.
Sajnálattal tapasztaltam mostanában többször is, mikor 10 éves gyermekemmel bementem üzletekbe, az én köszönésem viszonozták, míg az övét nem. Fel sem tűnt volna nekem, ha ő rá nem kérdez: Nekem miért nem köszönnek vissza, anya?
Figyeljünk jobban rá! Igaz ők „csak” gyerekek, de mikor tisztelettel köszönnek, viszonozzuk, mert őket ez erősíti meg abban, hogy igen ezt így illik, és jól csinálom!
S. Judit
(A kép illusztráció.)
