Idáig apa-anya, mostantól papa-mama néven szólítanak minket: 2018. június 15-én megszületett várva-várt első unokánk, Dóri lányunk és Zsuffa Roland Zalán nevű kisfia.
Tamás fiúnk, a nagybácsi javaslatára vettünk 15-ei dátummal egy napilapot, amelyben az aktuális események jelentek meg. Mondtam a családnak, írjuk rá, azért nincs az újságban Zalánka jövetele, mert nem tudták az újságírók. Én ezennel pótolom az elmaradt cikket a Ceglédi Panoráma hasábjain.
Nekem vannak olyan volt osztálytársaim, akiknek már dédunokái vannak. De szerencsére a Teremtő megadta ezt a hatalmas örömöt nekünk, hogy láthattuk az unokánkat.
Meglátogattuk a kórházban Dórit és Zalánkát első nap, a nővérke hozta az üvegajtóhoz, miközben ő szundított. Második nap Dóri hozta oda, hogy bemutassa a családot azt mondva: Viki a nagynénéd és a nagyszüleid. Ő határozottan végignézett rajtunk, a fejét lassan forgatta, úgy vizsgált minket! Hihetetlen, de így volt! Kérdeztem otthon a többieket is, hogy nem csak én képzeltem úgy, de valóban megtörtént. Minden gyereket lehet imádni, de ő a mi családunkba született!
Elgondolkodtam azon már régebben is, hogy a megszületett gyermek tehetetlen az élettel szemben. A felnőtt meg a halállal szemben!
Kisunokánk, üzenjük neked míg élsz, maradjon az ész, egészségben élj, jó ember légy és sokáig élj!
Nagypapád: Józsi bá
