Különleges szokások, az európaiak számára elképzelhetetlen élethelyzetek és munka a világ legnépesebb országában. Többek közt ezekről a témákról beszélgettünk Matuz Melindával, aki férjével négy évig élt és dolgozott a Távol-Keleten. Mi több, kisfiuk is Kínában született. A szoljon.hu írása.
– Kezdjük a történetét idehaza! Mit tudhatunk önről?
– Hódmezővásárhelyen születtem, de gimnazista korom óta Cegléden élek. Végzettségem szerint magyartanár és turisztikai szakmenedzser vagyok, de újságíróként is dolgoztam. Amikor pedig a férjemmel Kínába mentünk, tulajdonképpen mindet ötvözhettem. Hasznosítottam a tanári képesítésemet, és a turizmushoz kapcsolódva az angolt is…
– Tanárként a legtöbben nem Kínára voksolnának, ha a külföldi munkavállalás kerül szóba. Hogy esett a választás az ázsiai országra?
– Kiutazásunk előtt az interneten tájékozódtunk a részletekről. Azzal szembesültünk, hogy aki jól beszél angolul, és közel áll hozzá az oktatás, az boldogulhat, az angoltanári pálya nagy lehetőség arrafelé. Emellett párom több helyen tanult már Európában, így egyhangú lett volna neki a kontinensen dolgozni. Erre én csak úgy reagáltam: legyen hát Kína a cél! Ő pedig szavamon fogott.
– Pontosan hol laktak?
– Nankingban. A több mint hatmilliós nagyváros Sanghajtól nagyjából háromszáz, Pekingtől pedig ezer kilométerre található. Ráadásul meglehetősen központi helyen, az ország keleti részén, Csiangszu tartományban. A város egyébként teljesen élhető, nem zsúfolt és a légszennyezettség is elviselhető.
A cikk teljes terjedelme ITT olvasható…
Forrás és fotó: szoljon.hu
