Kezembe akadt egy kisméretű színes kiadvány, mely a Gyimesek (csángók földje) természeti és művészeti értékeit rögzíti. A kis könyv növények fotóival, leírásaival és szép egyedi grafikákkal, festményekkel ismerteti meg a Kárpát-medence legkeletibb zugában élők mindennapjait, a táj szépségét. Kisgyörgy Tamás csíkszeredai tanártól kaptam ajándékba ezt a könyvecskét öt éve. Testvériskolánk architectura tanára, Máté Klára a nyár első hetében szaktábort vezetett a csíkkörnyéki erdőkben, ahová meghívást kaptunk diákjaimmal. Mindezek sarkalltak táborszervezésre, valamint Ujházi György Szentpétery Kálmán és a Klément Borház támogatása is. Amilyen hamar összejött az utazó létszám Gimnáziumunk diákjaiból áprilisban, úgy elolvadt az aktivitás a hírhedt Cegléd környéki kisbusz baleset után. Már a tervem feladását fontolgattam, mikor a Gimnázium Tetzes csoportjának néhány tagja mégis az utazás mellett döntött: Csányi Anna, Gecse Gerda, Kiss Virág, Fodor Janka, Bakos Rózsa, az MTM programban mentorált két diákkal, Bognár Elizával és Pál Csengével kiegészült.
Július elsején indultunk, a Király-hágónál a történelmi Erdélybe érve, a csucsai Boncza kastélyt (Ady utolsó éveinek színhelyét) érintve a távoli Hargita apró üdülőfalujába, Piricskére. Az új fatemplomuk szentelésére nem értünk oda, de a varázslatos tájban már másnap növény tanulmányokat, tájvázlatokat készítettünk Keresztes Györgyi és Bíró Zsuzsánna művésztanárok irányításával. A második napon Szeredában a Líceum műhelyeit ismertük meg Imets László igazgató úr vezetésével, majd Csíkzsögödön, Nagy Imre festőművész életművéből tanultuk meg, mi a fontos a helyi művésznek a szépséges tájban. Visszatérve a városba, sétáltunk a „Taps –téren” is, majd a somlyói zarándoktemplom és Csodatévő Mária megtekintése következett. Lábat áztattunk Barátok feredője gyógyforrásban, jól esett a hideg borvíz, megtöltöttük palackjainkat. Felkaptattunk a Kis-Somlyó kálváriáján és elértük a híres nyerget. Pünkösdkor több százezer zarándoknak szólt itt a mise, vázlatokat készítettünk a minden ízében spirituális helyszínről. Szerdán medvék által is járt úton, havasi tájakat látva, gyalog közelítettük meg Hargitafürdőt, a híres sí-és gyógy-paradicsomot. Visszafelé fényképezkedtünk a Kossuth-szikla előtt. Krokik, vázlatok, táj és mesterséges elemei, faktúra-textúra, új festészeti technikák kipróbálása volt a következő nap programja, Vorzsák Gyula és Sebestyén Róbert művésztanárok támogató figyelmével. A helyiek segítőkészségére jellemző, hogy a húszfős társaságunkat egy művészetkedvelő meghívta ebédre. Itt panorámaképeket készíthettünk a levegőperspektíva megfigyelésével. Az éjszakák rövidnek bizonyultak a fergeteges kártyázások, éneklések, tábortüzek, szakmai beszélgetések miatt, csütörtökön Imets László értékelte a hosszú nap munkáját. Itt a záró-feladathoz is támpontokat kaptak a tábor lakói. A hetes tapasztalatot az „Erdő szelleme” című nagyobb méretű, szabadon választott technikával készült alkotásban igyekeztünk összesíteni. Az utolsó -zivatarral is „színesített”- napon hihetetlenül izgalmas munkákat terítettünk az udvar füvére, az egyediség és kreativitás volt a látvány fűszere. A tanárok festményeit diákok értékelhették, egyszerre nézhettük meg az összes elkészült munkát, melyeket dokumentáltunk. A szombat korai ébredése után gyorsan kellett búcsúznunk a csíkiaktól. Mire igazán felébredtünk, már Korondon kerestük a Kürtöskalács-sütőt ajándékba. Szerencsénkre Körösfő református erődtemplomát nyitva találtuk: kazettás mennyezete, a kalotaszegi írottas hímzése gyönyörködtetett. Kisbuszunkkal hazaértünk estére, amiért munkatársamnak és fiamnak, valamint a Kossuth Gimnáziumért Alapítványnak is hálás vagyok. A szülők összefogása a mindennapi háttér előteremtésében volt példaértékű, bizalmukat köszönöm!
Fenn a hegyen hagytuk egy-egy alkotásunkat a házigazdáknak, de mi az, amit hazahoztunk? Elválik-mondaná a székely ember ízes tájszólással.
Rónai Gábor tanár
