Az előző számban olvasható volt egy írás a Farkasordító evezésről. Most szintén egy Farkasordító programról számolnánk be, de ez most a szárazföldön volt pontosabban néha jégen, de ezt csak a levél elolvasása után derül ki.
„A ceglédi 144-es számú Kossuth Lajos cserkészcsapat őrsvezetői őrse, a Gomba őrs, január 19-én elindult egy nagyon nehéz túrán, mely a Farkasordító Túra névre hallgat.
Egy kis tömegközlekedés után eljutottunk a központi találkozópontra, a Nagykovácsiban található Teleki-Tisza kastélyhoz. Itt megtudtuk, hogy a korábbi 10-hez képest most 60 cserkész regisztrált erre a kimerítő eseményre.
22:00 után el is indultunk közös utunkra, de idővel a lábunk alól a beton jégpáncéllá változott. A 22km-es túrának a 90%-át így tettük meg a sötét és hideg erdőben, csúszkálva és el-elesve. Meglepően hangozhat, de nem volt okunk panaszkodni, hiszen nagyon jó volt a társaság és rengeteget nevettünk. Voltak pillanatok, amikor a jégpáncélt kihasználva lecsúsztunk a lejtőn úgy, mint egy vízicsúszdán.
Az össztávolság felénél már kezdett csökkenni a motivációnk és az energiánk, de nem adtuk fel! Egy kis evés-ivás-pihenés után folytattuk túránkat.
Olyan hajnali 4 körül hóesés töltötte be az éjszakát. Elsőnek nem örültünk neki, viszont ennek köszönhetően a végét már minimálisabb csúszásokkal le tudtuk győzni.
Miután hajnali 5-6 körül büszkén a kihívásunk végéhez értünk, ami nem máshol volt, mint Normafánál, elkaptuk az első buszt és hazajöttünk.
Egy remek élmény volt, melyet szívesen ajánlok bármelyik cserkésztestvéremnek, ha valami igazán nagy kalandra vágyik!
Jó Munkát! Pavlik Dániel”
Vószem
