Legalább háromezer évet kell visszalépni a múltba, hogy észrevegyünk egy jelentéktelennek tűnő vadgyümölcsöt az erdők szélén, melynek két faja is megél a Kárpát-medencében. Ezek a gyűjtögető életmód cél-gyümölcsei voltak, de semmi több. Viszont Amerika felfedezése után behozták Európába a chilei és a kaliforniai vadfajokat. Holland, belga és angol kertekben az európai vadfajokat sikerrel keresztezték – főleg az erdei szamócát a chileivel és megszületett a kerti szamóca. Ennyi az egyre népszerűbb gyümölcsünk „őstörténete”.
A II. világháború után ceglédi Gyümölcskutató Intézetben Dr. Bányai Magdolna feladata volt a Duna-Tisza közi tájfajták, szamóca fajtaszelekció kutatása. Nem a sikertelenség, hanem a folyton átszervező mániás magyar politikusok miatt, a faj a racionalizáció áldozata lett. A téma is, a kutató is elkerült a Szolnoki 52-ből…
Szerencsére Budatétényben és Fertődön szívesen látott téma lett a szamóca. Kialakultak agglomerációs övezetekben termesztő körzetek, mert a gyümölcs állománya miatt nem bírta a szamóca a törődést. Vagy mégis? Tápiószőlős ennek cáfolatát adta. A kofák összegyűjtve a termelvényt, gumis kerekű lovas kocsikon a fővárosba vitték a szamócát. A község ebből formálódott és a mai napig csodálkozhatunk azon, hogy bár mindenki az öreg szőlősiek körében tudja, hogy a szamóca falufejlesztő volt, mégis szőlőssé tették – nevében. Legalább a címerben megjelenhetne ez a gyümölcsünk…
A Dunakanyarban is vannak eperfesztiválok, de már ki tudja, hogy 40 éve milyen népszerű volt egy régi, német tájfajtából domesztikált szamócafajta, a Tahi szamóca…
Ma a gyümölcs jövője körül hasonló furcsaságok sűrűsödnek. Genetikai laborokban halból preparált génrészekkel kemény húsúvá, kék színűvé, de egy vadvirággal fekete gyümölcsűvé is csúfítják a szamócát. De a GMO-s trükkök körében az említett próbálkozások még inkább „hoax”-nak, mint valós helyzetnek számítanak.
Mindamellett azért jobb kimenni a piacra, elmenni a zöldségeshez, vagy a füstgázok-kal ízesített gyümölcsökért az útmenti gyümölcsárusokhoz, ahol azért egyre nagyobb, szebb és finomabb szamócát vásárolhatunk. Lassan az olasz, spanyol vagy görög import el is tűnhet, mert a korai fajták frigo technikája, a fólia alá bevitt bakhátas termesztés, már a függönyös, sőt cserepes szamóca megjelenése is bizonyítja, hogy e gyümölcsünk termesztésében szinte forradalmi fejlődés játszódik. Több diplomamunkát bírálva a közelmúltban, igazolva látni hogy a piacon még mindig drága a gyümölcse, mert igen magas a beruházási költsége, s legalább annyi dolgos kéz is kell a portéka megtermeléséhez.
Láttam olyan vizsgálatot, amelyben 27 ezer tő szerepelt, optimális termesztési módot választva, a gazdának volt ugyan bevétele, de ha a családi összefogást nem vették volna igénybe, a kg-ként 200-260 Ft-os nyereséget elvitte volna az, amit a bürokrácia bizony elvesz. Az mégis öröm, hogy vannak jó hazai fajták is, bár még a Clery, Gorella, Asia stb. népszerűbbek koraiságuk folytán, de az itthoniak íze-zamata viszont tényleg magyar!
Nem is tagadja e sorok írója, hogy a tudományában a legkorszerűbb dolgoknak a követője, de fogyasztói ízlése valójában konzervatív: azzal, hogy a szamóca gyümölcs kisebb, de lehet jobb is! Keresem mindig azokat az őstermelőket a ceglédi piacon, akik a szamócaszezon vége felé hoznak tálkában gyümölcsöt. Általam e sosem meghatározható régi fajták szinte tökéletesen aszalódottak, bár nem nagyok, viszont penészedésre nem hajlamosak. A szamócaszezon derekán érdemes dzsem vagy lekvár készítéshez való gyümölcsöt beszerezni. És amit irigyelni lehet, a szamócatermesztők egy része az „utó-gyümölcsök” cefréjét kifőzetik pálinkának, ami tényleg az is lesz – ellentétben a skandinávok ízesített párlatával. (ESDÉ)
