Balatonfüred városa és a Salvatore Quasimodo Alapítvány idén huszonhetedik alkalommal rendezte meg a Salvatore Quasimodo Nobel-díjas olasz költőről elnevezett nemzetközi költőversenyt. Százhatvankét pályázó több, mint háromszáz verse közül kellett kiválasztania a zsűrinek a legjobbakat. A fődíj mellett kiosztottak két különdíjat is. Kilenc költő kapott elismerő oklevelet, köztük Veres Tamás ceglédi költő is, a Hé! Halál! című verséért.
A költőverseny több mint negyedszázados története átfogja a kortárs magyar költészet javát, eddig tízezer pályamű mérettetett meg a versenyen. A balatonfüredi költőverseny az elsők között hozta létre az egységes, magyar irodalmi tér fórumát, története átfogja a kortárs magyar költészet javát. Határ Győző, Faludy György, Orbán Ottó, Gergely Ágnes, Marno János, Zalán Tibor és Tóth Krisztinacsak néhányan az emlékdíjat kapott szerzők közül. A költőverseny külföldön is hagyományt teremtett, amióta az UNESCO meghívására a rendezvény bemutatkozott Párizsban egyre több nemzet csatlakozott a programhoz.
___________
Veres Tamás
Hé! Halál!
A kislányom gyermeki ártatlanságtól
átitatott mélybarna szemében az
őszinte kíváncsiság izgatottan
rettegő várakozásával nézett rám
nem sejtve, mi lesz a rossz hír, amit
közölni akarok vele. Illetve dehogy
akarok, ki az az őrült, aki rossz
híreket akar közölni a saját gyerekével!
Amint meghallotta, hogy a tízéves
pulikutyánk, akinek reggel még semmi
baja nem volt, délutánra holtan feküdt
a meggyfa árnyékában, olyan keserves
és valódi zokogásban tört ki, amilyen
igazul csak egy gyermek tudja meggyászolni
a kedvenc pajtását, aki akkor is ráért vele
játszani, amikor apának és anyának az egész
napi robotolás után semmi kedve nem volt
a saját gyerekükkel közös programot átélni.
Odabújt hozzám és ketten gyászoltuk
tovább remegve sírva, a ház védelmezőjét,
a család legjobb barátját. A Pokol összes
démonával harcba szálltam volna abban
a fél órában, amiért a kutyán keresztül
megtámadták a gyermekem lelkét és rajta
keresztül az enyémet. Elgyengíteni akartak,
de erősebbé tettek. Láttam a jövőt. Láttam,
ahogy a most zokogástól remegő hétéves
kislányom megkapja a következő kutyáját,
simogatja, játszik vele és tanítgatja,
miközben felemelem a kezemet
és kinyújtom a középső ujjamat
mosolyogva, és csak annyit mondok:
Megint megszívtátok sötétség
démonai! Hé! Halál! Bekaphatod!
