A zsinagógai naptár szerint a zsidók megünneplik a fák újévét (Tu bisvát), mely legközelebb majd a következő év elején lesz. De mert a fák, gyümölcsfák tisztelete fontos vallási rítus, talán indokolt is felidézni a héber költészet jeles emlékét: ugyanis aktuális üzenete van…
A bibliakutatók szerint az legismertebb politikai apológia Jotam meséje (Bir 9, 7-21). Ugyan régebbi eseményre utal, de érthettek belőle a gazdag szikemiek – régen is, de ma is. A mese Gedeon fiának, Jotamnak éleslátására vall, amikor belekezd a példabeszédébe a szent terebintfa mellett. A bírák korában meghatározott rendszerben választották az első bírót, ez a kollektív vezetési forma volt a szokás. Mígnem bekövetkezett egy véres esemény, embereket öltek: mivel Abimelek megkedvelte a királyi hatalmat. A történetben értékes gyümölcsfák szerepeltek jelöltként.
A történet szerint: Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt válasszanak – legyen, aki rajtuk uralkodik (Bir 9, 8-15). Így szóltak az olajfához: Légy a királyunk! De az olajfa azt felelte: Elhagyhatnám-e olajomat (kövérségemet), amellyel megtisztelik az isteneket és az embereket, hogy a többi fa között elöljáróként járjak-keljek?
A finom elutasításból értettek a fák és bokrok. A csalódott fák ekkor megszólították a fügefát. Gyere és légy királyunk! De a fügefa így válaszolt nekik. Elhagyhatnám-e édes csemegémet, hogy a többi fa között uralkodó legyek – értékem vesszen?
A fák erre továbbra is próbálkoztak. A szőlőtőnek ajánlották a tisztséget, mondván: Gyere és uralkodjál rajtunk! A szőlőtő ugyancsak kitérően válaszolt nekik: Elhagyhatnám-e boromat, amely megvidámítja az isteneket és embereket, hogy a többi fa felett folyton hajladozzak?
Most már nem volt mit tenni, a hoppon maradt fák mind a tövisbokorhoz fordultak. Gyere és légy a királyunk! A tövisbokor viszont így válaszolt a fáknak. Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok, gyertek és pihenjetek meg árnyékomban. (Itt már felsejlik silánynak minősült, a még fának sem tekinthető cserjében – a hatalomvágy és a gőg…) Ha pedig nem jöttök hozzám, akkor majd tűz csap fel a tövisbokorból és még Libanon cédrusait is megemészti.
Eddig a példabeszéd, és Jotam megvonja a mesének a tanulságát a Bírák könyvében (Bir 9, 16-18). „Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el, ti szikemiek, amikor királlyá tettétek Abimeleket, és ha jól bántatok Jarubbaallal és házával, s ha érdemei és tettei szerint viselkedtetek – rendben van… Atyám ugyanis harcolt értetek, veszélynek tette ki magát. Kiszabadított benneteket Midián kezéből, ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szikem előkelői fölé emeltétek Abimeleket, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek.”
Jotam jókívánságát tolmácsolja azoknak, akik döntöttek Abimelek meltett. Ha pedig megbánnák a lépésüket, a prófétai átok tüze vegyen rajtuk erőt. A kemény és egyértelmű vélemény után Jotam Beerbe menekült, hogy testvére bosszúja ne érhesse el (Bir 9, 19-21).
A szikemiek nagysúlyú döntése megváltoztatta a választott nép életét, a pusztai vándorok már letelepedtek és ettől kezdve mindennapjaik is másképp alakultak. A fák döntése bizony következményes lett – mint Jeremiásé, aki szintén volt kénytelen menekülni: a fáknak, és az embereknek viselnie kell a döntésük következményeit.
Utószó. Ha valaki a történet elolvasása után tanulságokat vont le, nem baj. Jotam meséjét itt idéző szerző azonban felelősségét nem is akarja elhárítani…
ESDÉ
