Az ismert járványügyi helyzet miatt az idei UltraBalaton ezidáig elmaradt. De miért ne lehetne az ötletet és távot még karantén helyzetbe is átültetni saját városunkra? Licsák Zoli megálmodta ezt.
Május 23-án 13 órakor a Szabadság térről indulva, váltva és érkezve 23-an futottuk meg folyamatosan a 221 km-t 20 óra 43 perc alatt. Táblázatunkból mindenki tudta az aktuális váltás időpontját, átlagban kb. 10 km-t futottunk, ki-ki vállalása szerint. Az útvonalat egyénileg választottuk meg kizárólag a városban, a Cegléd táblán belül, csak a távolságra kellett figyelnünk. Volt, aki a ceglédi gyűrűt futotta körbe, volt, aki a Szabadság teret választotta 25,5 körre, jómagam a Balaton-felvidék dimbes-dombos élménye miatt a felüljárón is átfutottam. Egy kicsit együtt éltünk a várossal. Megtapasztaltuk a délutáni sziesztát, együtt csodáltuk a naplementét, közösen láttuk az esti város élénkülését, le-le előztük a buliba induló fiatalokat, futva táncoltunk a házibulikról kihallatszó zene dallamára, és „haza is kísértük” a szórakozókat. Aztán ránk szakadt a csend. Az eső is eleredt, csak azért, hogy mégis legyen valami vizes balatoni feeling, pocsolyákat kerülgettünk. Magunkra maradtunk gondolatainkkal. Senki, de senki sem zavart. Sem vírus, sem járókelő nem jött szembe órákon át.
Az első életjelet egy kenyérszállító autó adta, aztán érkeztek a madarak, és vidám hajnali pletykálkodással ébresztettek gondolatainkból. Pirkadatkor, bár a vöröses napkorongot a felhők eltakarták, a fejlámpa lassan mégis feleslegessé vált. Ébredt a város. Egyre többen ránk köszöntek, üdvözöltek. És eljött az utolsó váltás ideje is. Mi, akik résztvettünk – Herczeg Tamás, Hazafi Zsuzsanna, Marosvári Márta, Andó Kriszta, Pásztor Ágnes, Pop Carmen,Vincze Martsy, Pálinkás Norbert, Horti Zoltán, Balogh Orsolya, Sághi Tünde, Bálint Zoltán, Nyujtó Diána, Mogyorósi Gábor, Nagy Klára, Nagy Attila, Szabó Tamás, Hartyáni Ákos, Kovács Orsolya, Sasváriné Cseh Judit, Harmat Vanda, Szeker Balázs és Licsák Zoltán – felsorakoztunk a befutót ünnepelni. Tapsunkat hallhatta Cegléd városa. Megtettük! Befutottunk! Az igazi ölelkezések még elmaradtak, de egy-egy örömteli kézfogást már megengedtünk magunknak. A fotók, videók csak részben adják vissza azt a fenomenális élményt, a felfokozott hangulatot, amit ez a 221 km okozott nekünk. Közeli cukrászdába beülve még most is tudnánk miről beszélgetni. Több ismeretlen arc vált ismerőssé, ezért is különösen nagyszerű, hogy összeszokott csapatként teljesíthettük a távot.
Gratulálok mindenkinek! Dr. Bálint Zoltán
