Szerkesztőségünkbe névtelen levél érkezett, melyben egy – feltehetően idősebb – hölgy köszönetét fejezi ki orvosoknak, nővéreknek és a szobatársainak: „A ceglédi kórház hatodik emeletén a 625. szobában feküdtem és az orvosok, nővérkék készséges segítségében részesültem. Köszönöm a hat szobatársamnak – Zsuzsika, Erzsike, Julika, Erzsike, Mártika, Editke – akik szeptember 12-én Mária nap alkalmából szeretettel virággal megköszöntöttek. Marika néni”
A rövid levélnek két nagy tanulsága is van: az egyik, hogy milyen kevés – egy névnapi köszöntő – milyen nagy örömet szerezhet valakinek, mert mindig van mit adnunk embertársainknak, de az is, hogy a hála, a köszönet még mindig nem veszett ki világunkból. (ka)
