Nemrégiben a feleségem kérésére elmentem a Besnyő utcába Füle Lídiához csíraléért, amit mi sütöttünk meg otthon csíramálénak. Gyerekkoromban édesanyám és koma asszonyai megbeszélték, kéthetente mindig más kezdte a búzát csíráztatni. A búzaszemeket asztalra kiterítve hófehér lepedővel letakarták, időnként edényből kézzel locsolták. A búzaszemek szépen kipattantak, a lepedő fokozatosan emelkedett, ahogy a csíra nőtt. Ők tudták, mikor darálható le, nagy vájlingba folyt a darálóból a lé. Minket gyerekeket küldtek a finom lével 5-6 felé, viszont kéthetente mi is visszakaptuk a jó ismerősöktől, igazán kedveltük és finom volt.
A csíramálé mellett Füle Lídiáék sütőtököt is termeltnek, így kifelé jövet igen nagy kupac szép sárga tököt láttam. Kérdeztem is Lídiától, hol termett e rengeteg mennyiség? Viccesen azt mondta: hát a diófán. Félig igaza volt, mert a diófa alatt voltak kupacba rakva a napsugarat magába vett szép sárga tökök.
Lídia és fia, Feri kemény munkával ilyen mennyiséget termeltek, így lesz mit feldolgozni a tél folyamán. Elmondta, készül belőlük kockázott, natúr töksaláta, sütőtök golyók, pépes illetve sült tök is. Ezek erősítik az immunrendszert, igen gazdag karotinban, és sok vitamin van bennük, ami télen igazán szükséges. Magas vastartalma miatt nőknek különösen ajánlott táplálék. A mellékterméket, haját és a belét egy jó ismerősük elviszi a jószágoknak. Mondhatni ők hasra termelnek, az embereknek és a jószágoknak. A piacon is megtalálható, ahol Feri árulja ezeket a termékeket. Lídia és Feri csak így tovább! (Józsi bá’)
