A ceglédi jazz hatvanas évek végi fellendülésében Gonda Jánosnak egyedülálló érdemei vannak: a Garai Attila által szervezett, rendszeressé váló Róna Jazzrandevúk (jam session-ok) gyakori szereplőjeként egyrészt rangot adott a rendezvénysorozatnak, másrészt nagyszerű leleménye volt az, hogy a magyar és külföldi jazztanszakos diákoknak is adjunk nyilvános fellépési lehetőséget, rendezzünk nemzetközi ifjúsági jazzfesztiválokat.
Sajnos, csak két ilyen eseményre került sor, 1969-ben Nagykőrösön a következő évben pedig Cegléden. Mindkettőnek nagy szakmai és közönségsikere volt. Az előbbit az Európai Jazzföderáció tanári kara kihelyezett jazzpedagógiai konferenciájának elismerése váltotta ki, az utóbbit pedig a sok helyi jazzkedvelő, valamint az élő rádió- és tévéközvetítés.
Gonda János elképzelését a későbbiek igazolták. A ceglédi fesztivál legjobb szólistája Zbigniew Seifert hegedűs később felnőttként a világranglistát is vezette. A nyertes zenekar, a nürnbergi Marizikosch együttes pedig ma is működik, a zenekar három tagja annak idején Cegléden is jelen volt.
Gonda János a későbbiekben is gyakran járt nálunk. Például ő nyitotta meg a ma már nemzetközi hírnevet szerzett Dobmúzeumot, vagy különböző felállásokban (többek között Berkes Balázzsal, Kőszegi Imrével, Kruza Richárddal) nem egy alkalommal örvendeztette meg ceglédi híveit és barátait.
Számomra felejthetetlen élményt jelentett, mikor az egyik jam session alkalmával – egy korty Hennessy után elegáns nyakkendőjét és tanáros komolyságát meglazítva – „beszállt” a Garai Attila, Csík Gusztáv és az Amerikából éppen hazatérő (akkor még nem Szakcsi) Lakatos Béla vetélkedőjébe. Nem mindennapi produkció volt. Hogy Cegléd városában ma is szól a jazz, azt jelentős mértékben Gonda Jánosnak is köszönhetjük. Ceglédi jazz-zongorista tanítványai: András Tamás, Bori Viktor és Sárik Péter muzsikájában, inprovizációiban az ő szellemi öröksége mindig jelen van, bennünk tovább él és örökre velünk marad. HE
