1931. március 27-én fedezték fel az összevert Steinherz Rudolfot utastársai egy ceglédi vonat fülkéjében. Az áldozat egy nap múlva belehalt sérüléseibe. Gyilkosát pár héttel később Bécsben elfogták – az ügy azonban itt még nem ért véget, kiderült ugyanis, hogy a gyilkosságot Steinherz maga szervezte önmaga ellen.
Steinherz Rudolf, a Fruktus Rt. vezérigazgatója 1928-ban sikkasztási ügybe keveredett. Megrémülve attól, hogy a jövőben családja bevétel nélkül marad, furcsa lépésre szánta el magát. Több biztosítónál is igen magas életbiztosítást kötött (az egyiknél még százezer svájci frankról is szó volt), majd úgy döntött, hogy véget vet életének. Halálát azonban jobb szerette volna rablógyilkosságként beállítani, ezért felbérelte a 18 éves Fischl Frigyest, hogy végezzen vele.
A tettet 1931. március 26-án éjszaka, a Kecskemétről Budapestre tartó éjszakai vonat fülkéjében hajtották végre. Steinherz először jó adag veronált (nyugtatót) vett be, hogy ne érezze a fájdalmat, majd Fischl kezébe nyomott egy kalapácsot. Ezután a vonat ülésére hajtotta fejét és felszólította a fiatalembert, hogy üssön.
Az ügy bejárta a világsajtót is: cikkezett róla az ausztráliai Daily News és a Chicago Tribune is. Erich Kästner, az Emil és a detektívek írója versben emlékezett meg róla Ballada Steinherz úrról címmel. Az ügy erkölcsi tanulságával Karinthy Frigyes is foglalkozott Az Est hasábjain, aki szerint nehéz eldönteni, hogy kinek volt igaza: a becsapott biztosítótársaságoknak vagy Steinherznek, aki a maga szempontjából a biztosítási feltételeket betartotta…
