Nagykőrösi fát is jelöltek az Év fája díjra. A fa „születése” az 1400-as évek elejére tehető, tekintélyes méretekkel rendelkező kocsányos tölgy, (Quercus robur). Méltóságteljesen áll Nagykőrös határában, két mellette álló vackorfa társával őrzi a régi korok emlékeit a pusztai tölgyes erdősztyepp növénytársulás vélhetően egyik legidősebb tagjaként. Magassága 35 m, törzskőrmérete 650 cm. Viszonylag alacsonyan elágazó.
Mondhatjuk, igazi túlélő! Túlélte a török kor mérhetetlen faigényét, melyet a város határában lévő erdők is biztosítottak. Túlélte Herbeville osztrák tiszt 1705-ben tett óriási erdőpusztítását, ugyanis a puskapor főzéséhez nagy mennyiségű fára volt szükség. Átvészelte a huszadik század vérzivataros éveit, tanúja volt 2000-ben a NATURA Pusztai tölgyesek kijelölésének és a terület védelem alá helyezésének. A régi erdő határában helyezkedik el egyedüli vén tölgyként, társai a mai kort már nem láthatták meg.
