Az élet tartogat néha meglepetéseket. Ilyen volt nekem a Mazsola-tábor.
Amikor megkérdezte Kozmáné Ildike szeretném-e, gondolkodási időt kértem. Nem mindegy, kivel vállalom az egy hetet. Czinegéné Mónikával mindig szerettünk volna együtt dolgozni, de valahogy sosem jött össze. „- Itt a lehetőség!”- gondoltam s felhívtam.
Boldog sikítással igent mondott!
Az ovis évzáró után elkezdődött a tervezés. Melyik nap, milyen tevékenységek, játékok legyenek? Szerezzünk örömöt a gyerekeknek!
Az első nap volt a legizgalmasabb: milyen ovisok jönnek? Milyen korosztály? Sírósak, bújósak, elevenkék?
Megjöttek, s tündériek voltak. Volt itt mindenféle kisgyerek. A hipermozgékonytól a csendesebbig, a találékonytól a bátortalanabbig, a picitől a nagyig. Fantasztikus hét volt. Újra gyerekek közt lehettem, ráadásul Mónikával. Olyan óvó nénivel, aki ízig-vérig a pályára termett. Körülrajongják a gyerekek, mert érzik a szeretetét.
Sokat nevettünk, jól éreztük magunkat, reméljük, a gyerekek is.
Köszönöm a lehetőséget, köszönöm Mónikának ezt a néhány „dolgozós” napot s a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket.
A következő Mazsola táborhoz sok sikert kívánok a kollegáknak!
Rimóczi Sándorné nyugdíjas óvó néni
Mazsola-tábor
