A Demokrata című újság munkatársát kísérte körbe Reznák Erzsébet a ceglédi hadifogolytábor területén, erről készített részletes beszámolót a lap munkatársa. A cikk szerzője, Szencz Dóra, családi indíttatásból látogatott a helyszínre: nagyapja hadnagyként esett fogságba, és itt raboskodott.
A ceglédi láger, amely Magyarország legnagyobb hadifogolytábora volt, mára szinte feledésbe merült, pedig egykor több százezer ember szenvedett itt. A téglaépületek elhanyagolt állapota ugyanakkor még ma is hűen tükrözi a hely tragikus múltját. A rabok által hagyott feliratok, melyek közül egyet a szerző nagyapja is hátrahagyott, még mindig ott olvashatók a tábor falain.
A cikk szerzőjét személyes cél is vezérelte, amikor elindult a látogatásra: szerette volna megtalálni azt a téglát, amelyen nagyapja neve szerepel. Bár az esély csekély volt, a terepszemle emlékeztetett arra, hogy ez a helyszín a magyar történelem egy fájdalmas korszakát őrzi. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy a múlt ilyen emlékhelyeinek megőrzése és gondozása fontos lenne a jövő nemzedékei számára.
