A Fehér Ló Fogadó a ceglédi uradalom egykori nevezetes vendégfogadóinak egyike volt. A balays.blog.hu bejegyzése ennek a fogadónak állít emléket, amely hajdanán a Törteli, Széchényi és Szolnoki út kereszteződésében – az egykori Fegyver téren – állt, a most épülő szakrendelő épülete melletti ma már üres területen.
A ceglédi Fehér Ló Fogadó leírás szerint 1840-ben épült. A régi fogadó akkoriban poros utak találkozásánál állt, ahol manapság is egy forgalmas útkereszteződés található. A vendéglő falai vastagok lehettek, fából készült alacsony faajtókkal, mintha mindig is ott állt volna, vándorokat, fuvarosokat, vásárosokat, obsitos katonákat és egyéb úton közlekedőket, helyi gazdákat várva és szolgálva. A nyári hőségben az épület hűvös belseje menedéket adott az utazóknak, a fagerendás mennyezetről régi lámpák és füstös palackok lógtak, a pult mögött kedélyes, vagy mogorva csapláros állt, aki visszatérő vendégeit név szerint ismerte. A fogadó előtt és udvarában lóitatók voltak, melyek mellett kocsisok pihentek, kiknek lovai a langyos vízből szomjasan kortyolgattak. Az udvaron istálló is állt.
Bent a helységben fapadokon pásztorok és földművelők beszélgettek, a háttérben muzsika szólt, néha kurjantás vagy nóta törte meg a csendet. A bejárat előtti tornác alatti padokon vándorok pihentek. A fogadó falain belül dohány és pálinkaszag, friss kenyér és pörkölt illatát lehetett érezni, ami betöltötte a termet. A durva faasztalok mellett a fáradt utazók ehettek-ihattak, a szobák fapriccsekkel és szalmazsákokkal lehettek berendezve. Ha a fogadóba vándorkereskedő tért be, a sarokban terítette ki portékáját, színes kendőket, bőrtarsolyokat, apró csecsebecséket. Az öregek mesélték, hogy valaha betyárok is megfordultak itt, s ha hihetünk a történeteknek, egy-egy éjszakán még a pandúrok is félve nyitottak be az ajtón.
Ahogy múltak az évek, az utak forgalma is megnőtt, a csárda pedig lassan elvesztette régi szerepét. Előbb csak a vándorok ritkultak meg, aztán a helyiek is inkább a városba jártak be. Egy nap aztán bezárták és a régi fogadó épülete ott állt az út mentén, ahol a naplemente fénye végigsiklott repedezett vakolatán, de épülete kis idő elteltével új szerepet kapott, azt egy épülő kaszárnyához csatolták.
A vendégfogadónak talán még kiakasztott fatáblája is lehetett, ami nyikorgott a lágy szellőben és integetett a fáradt utazóknak.
Leírás szerint 1849-ben a Károlyi huszárok is megfordultak a fogadónál és annak környékén, ahol két ceglédi huszárt majdnem elfogott az ellenség és az összecsapásban egyikük meg is sebesült:
„…A július 20-án lezajlott turai csata után visszatértek a honvédek Ceglédre, és vonultak tovább délnek. A Károlyi-huszárok voltak az utóvédek. Időnként járőröket küldtek hátra. Két ceglédi fiú is volt egy járőrben: Mózes Sándor és Meleg Sándor. A járőrparancsnok kettőjüket rendelte terepkutatónak maguk elé. A két huszár a Törteli és a Szolnoki út sarkán, a Fehér Ló Fogadó közelében kozák járőrrel találkozott, a kozákok körülfogták őket, Mózest öten, Meleg Sándort ketten.
Mózes megsebesült, de csak forgatta a lovát, segítségért kiáltozva cimborájának. Meleg éppen végzett a két kozákkal, kiszabadította. Ekkorra a huszárjárőr is odaért, a támadók szétszaladtak….”
– forrás: Hídvégi Lajos (Pest Megyei Hírlap, 1975)
1969-ben írták, mely szerint 1912 körül Pappéknál két huszártiszt lakott, amely ház a régi Fehér Ló Fogadó épülete volt, vagy lehetett:
„…Pappéknál két huszártiszt lakott állandóan, a hajdani diák jól emlékszik rájuk.
A nagy ház ma is áll a Fegyvertéren, valamikor az uradalom Fehér Ló fogadója volt, sok szobával és tágas istállóval…”
– Hídvégi Lajos (Pest Megyei Hírlap, 1969)
