Március 30-án vasárnap a Pszicho-Pata Lovas és Lovasterápiás Központ szervezésében újabb környezetvédő akcióra került sor. A szervezők beszámolója: „Lassan a testtel! (Mármint a felszín alatti VÍZTESTTEL) – kiáltott fel lelkesen a csemői vízőrzők alkalmilag verbuválódott gerilla csapata, majd a homokhát felsebzett artériájára (mesterségesen völgytalp alá mélyített vízfolyás) szorítva az ujját, lefolyást csökkenteni, és ezzel a természetnek időt nyerni indult csatába.
Az eredetét tekintve, a múlt jótékony ködébe vesző-helyi folklór adatközlők szerint diverzáns álparasztok tevékenysége révén létrejövő- jelentős számú fenék küszöb emelő létesítmény (értsd: földgát) megerősítésére szövetkezett a lelkes honleányok és honfiak maroknyi csapata. Az önként jelentkező környezettudatos helyi lakosok több ezres tülekedő táborából, a Gedeon módszer (Bír. 6-7) továbbfejlesztett változatával sikerült kiválasztani a 8 legrátermettebb személyt a küldetés teljesítéséhez. Persze joggal aggathatnék mindenféle eposzi jelzőt a történetem szereplőire, ezeket most nagyvonalúan mellőzöm, csak elhomályosítaná az egyszerűen írott szó a héroszok dicső ragyogását.
Az esőzések nyomán a homokhátról lezúduló víztömeget, mint maréknyi spártai tartóztatta fel a modernkori Leonidászok csapata. Dicső viadalban, ásót s talicskát nem kímélve, sikerült tartani a szorost, (meg kell jegyeznem, ha nem kimélyített szoros lenne, hanem az eredeti széles és lapos szabadon kanyargó meder, okafogyott lenne a küzdelem), s az alkonyat hosszúra nyúló árnyai alatt, a végletekig elcsigázott kompánia szószólója e szavakat lehelte elhaló hangon nekem, az éppen arra bandukoló mocsári teknőcnek: Vándor, vidd hírül a társaidnak, megcselekedtük azt, mit megkövetelt a haza.”
