Idén márciusban lesz egy éves az a kezdeményezés, amelyet Szabó Géza és testvére, István indítottak Csemő-Zöldhalomban, vagy régi nevén Hosszúcsemőben. A lápi emberek – ahogy magukat becézik – ebben az évben januárban és februárban is már számos alkalommal szerveztek vízőrzést, amelyen azonban főként nem a helyi természetvédők sorakoznak ásóikkal, hanem az ország minden részéről jönnek segíteni az aszálysújtotta homokhátságra.
Tavaly a 25 nyilvánosan meghirdetett aktív természetvédelemre felhívó eseményünk (szemétszedések, vízőrzések, inváziós növények visszaszorítása), ami kicsivel több mint 300 (gyakran messziről érkező), a munkába aktívan bekapcsolódó résztvevőt csábított változatos helyszínekre, ugyanis tevékenységünk deklaráltan nem korlátozódik a Tőzegláp területére. Emellett 8 alkalommal bejelentkező csoportokat (főleg iskolásokat) vezettünk túrázni, és a természetvédelem zászlaja alatt harcba. Tavasszal, 10 alkalommal látogattunk környékbeli iskolákba borz bemutatót és előadást tartani. A Pangea egyesülettel közösen, megszerveztük a Hosszúcsemői Bioblitz-et (vadonleltárt), amire több mint 500 látogató volt kíváncsi. Szerveztünk nyári természetismereti kamasz tábort („Mocsári teknős” tábor, 16 fő), majd 2 építő tábort (30+35 fő). Volt még táncház, 2 közösségi lekvár befőzés, őszi tőzeges túra. Közben megszerveztük a Gerje és a Perje kotrása elleni civil tiltakozást. Tevékenységünk elismeréseként, előadóként vehettünk részt 2 konferencián.
Mindezt szabadidőnkben, önkéntesen, önkéntesek segítségével végeztük el, tehát ebben az évben senki nem fogadott el tőlünk egy fillért sem (mondjuk nem is kínáltuk). A felsorolt események mindegyike ingyenes volt, kivéve a nyári táborunkat, illetve 2 alkalommal adománygyűjtő perselyt helyeztünk ki (Bioblitz, táncház), ami a rendezés költségeit mérsékelte.” – így számolt be Szabó Géza geográfus, lovasoktató, a Csemő-Zöldhalomban lévő Pszicho-Pata Lovas és Lovasterápiás központ vezetője a tavalyi tevékenységeikről.
– Bár tudjuk, hogy nem csak vízőrzéssel foglalkoztok, hanem ennél jóval szélesebb körű a tevékenységetek, minket most mégis inkább a vízőrzés érdekel. Milyen eredményekről tudsz beszámolni a közel egy év aktív munka után? – kérdeztem Gézától.
– Valóban a média fókuszába az aszály és vízhiány miatt leginkább a vízőrzés került a tevékenységi körünkből. Nagyon sokan és egyre növekvő számban csatlakoznak hozzánk civilek. Örülünk nagyon a tenni akaró emberek segítségének, kétkezi munkájának, de sajnos többségében nem a környék lakossága, hanem az országból mindenhonnan Tiszán és Dunán túlról érkeznek önkéntesek. Ennek két tanulsága is van, egyik, hogy nem sikerült a Cegléd környékieknek az információt eljuttatni, hogy lehetőség van két kézzel tenni a közvetlen környezetükért, de az is tanulság, hogy máshol viszont nincsenek ilyen kezdeményezések. Az eredményekre térve: a Kis Gerjén egész éves felszíni vizet tudtunk produkálni! Egy olyan időablakban, amikor a Gerje kiszáradt, a környék vízfolyásai mesterségesek és a Kis Gerje a homokhátságból leszivárgó eredendően tiszta vizeket gyűjt össze. Mindezt úgy, hogy az előző évben, amikor az aszály még nem tombolt ennyire, akkor is egy-két hónapig volt csak azokon a pontokon víz, ahol most egész évben. Ez hatalmas eredmény! Nyilván mi nem erre a viszonylag kis vízfelületre hajtunk, hanem arra, hogy egy dugót képezzünk az egész völgytalpban, hogy az egész vízgyűjtő területen fogjuk meg a talajvizet. Hatalmas sikerként könyvelhetjük el azt is, hogy ezt a koncepciót magáévá tette a „Kötivizig” is. Most már túl vagyunk több helyszíni bejáráson, tárgyaláson és partnerként tekintenek ránk. Azzal együtt, hogy nyáron a Gerje és Perje mederkotrásánál szemben álltunk egymással és akkor rendőrségi ügy is lett a mederkotrásból, de azóta találtunk közös pontokat a vízügyis szakemberekkel.
– Akkor mi volt a probléma? Civilek álltak szemben a vízügyesekkel…
– Igen, – veszi át a szót Géza öccse, István – de azt kommunikáltuk akkor is a tüntetés vagy ahogy mi hívtuk a piknik során a 40 önkéntessel, hogy nem a vízügy az ellenség, hanem a döntéssel nem értünk egyet, hogy a kotrást éppen az aszályban kell csinálni egy vizes élőhelyen. Az utolsó ponton ahová visszaszorult a vizes életforma. Ha itt ez a kis sziget is megszűnik, akkor a kihalt fajokat nem tudjuk visszahozni, nem tudjuk visszaállítani az ökoszisztémát. Azonban a helyzet megoldódásával a kapcsolatok erről a mélypontról partneri viszonyra emelkedtek, mert közös ügyünk a természetvédelem. Így a vízügy már egy mintaprojektnek tekinti a munkánkat és tudományos munkatársakat és egyetemistákat toboroznak a kutatáshoz. Tulajdonképpen a vízügy szakmai oldalról ugyanarra az eredményre jutott megoldásként mint mi és közös célunk a Gerje, Kis Gerje völgyében egy nagyobb szabású vízvisszatartó rendszert kiépíteni. Ez önmagában eredmény!
– Még egy szenzáció jutott eszembe, amit feltétlenül meg kell említenem, amiről szintén nem szóltak a hírek. – teszi hozzá lelkesen Géza. – Egy magángazdálkodó megengedte, hogy a 19 hektáros használaton kívüli halastavába, nádasába beengedhetjük Cegléd város tisztított szennyvizét. A nádas gyökérzónája, erőteljes tisztító munkát végez és egy élővilág alakul ki. Ezzel ez a gazdálkodó egy olyan ökológiai szolgáltatást nyújt ingyenesen, ami a mai világban ritka. A vízügy, a nemzeti park, civilek és egy magánvállalkozás részvételével megvalósul egy 19 hektáros vizes élőhely a kiszáradó alföldi tájban! Ezek hatalmas sikerélmények! És igazi mintaprojekt lehetne az országban, mert nagyon kellene egy másodlagos védelem a szennyvíztelepeknél, akár felújítás, vagy meghibásodás esetén is. Ezek az alternatív zöld területek szűrni és ülepíteni tudnák a szennyvizet és rengeteg elhagyott, használaton kívüli nádas van az országban, ami megfelelne erre a célra.
– Mit gondoltok, milyen hosszútávú következményei lehetnek a vízőrző munkátoknak?
– Az, hogy egy egész éves vízfelszínt hoztunk létre, az egy látványos eredmény! Az, hogy a hódok a Gerjén építenek gátakat, hogy a csíkhalak megmaradtak, ezek látványos rövid távú eredmények. – szögezi le Géza. – Az, hogy rendszerszinten mit jelent ez, még nem tudjuk, sokéves adatsorok kellenének ehhez. Messszemenő következtetéseket nehéz levonni, de a „nem csinálomhoz” képest, hogy „aktívan teszek valamit és jó irányba tolom a szekeret”, már önmagában fontos. A természetnek is fontos és az én lelkemnek, az önkéntesek lelkének is fontos, hogy megtettük, ami rajtunk állt. Úgy, hogy közben még jól is éreztük magunkat, közösség alakul ki, nem sírunk, nem szomorkodunk, sztorizunk, nevetünk, énekelünk és még, aki klímaszorongóként jön ide az se kesereg, amíg az ásót fogja és tevékenyen tesz a környezetért.
Természetesen nagyon fontos a szakmai egyeztetés, tudományos megközelítés, mert a tévedés lehetősége mindig benne van, bármit is teszünk. Ezért kell minél több szakemberrel egyeztetni, eszmét cserélni. Szerencsére jó kapcsolataink vannak a tudományos szakmával, sőt magunk is végzünk tudományos munkát és a helyi civilek között is számos szakember van. Ráadásul mi helyismerettel is rendelkezünk. Mi fogjuk az ásót és dolgozunk, fenékküszöb emeléseket végzünk, járjuk a terepet, de elsősorban az emberek gondolkodására szeretnénk hatni. Mert ha a társadalmi igények változnak az emberek gondolkodásával, akkor fognak a politikára és a döntéshozókra nyomást gyakorolni és olyan elvárásokat helyezni a középpontba, amelyek a szerencsésebb tájgazdálkodás és vízgazdálkodás irányában hatnak.
