Halvány reménysugár látszik a szeptember 18-i testületi ülés után…
Mintha eljutott volna a kerek szobáig az az információ, hogy egy várost nem lehet a fékpedál állandó nyomogatásával irányítani.
Az ülésen elhangzott olyan kijelentés, amely végre nem a halogatásról, hanem a cselekvésről szólt, gondolok itt a pénzintézeti hitelkeret megemelésére. Bár messze vagyunk még a megoldástól, az irányváltás jelei biztatóak: mintha kezdődne valami párbeszéd arról, hogyan lehet valóban élhetőbbé, fejlődőképesebbé tenni a várost.
A fejlődés nem magától jön el – forrást kell teremteni hozzá. Ezért kell a hitelkeret megemelésén túl az ipari park sorsát tisztázni, piacképes ingatlanlistát összeállítani, átlátható befektetői ajánlatokat kidolgozni, a cégstruktúrát átalakítani és az intézményrendszer működését is felülvizsgálni.
A városnak bevételt kell elérnie, és azt nem egyszerűen „elműködni”, hanem bölcsen felhasználni: abból lehet fejlesztésekre költeni.
A város jövője nem abban áll, hogy ki tudja jobban sarokba szorítani a másikat, hanem abban, hogy össze tudjuk-e rakni a közös minimumot. Nem pártok, hanem emberek, családok, vállalkozások miatt kellene dolgozni.
A kérdés most már az, hogy lesz-e elég bátorság és bölcsesség ahhoz, hogy a város valóban túllépjen a belső játszmákon. Mert ha igen, akkor a szeptember 18-i ülés valóban fordulópont lehet – ha nem, akkor csak egy újabb elszalasztott lehetőségként emlékezünk majd rá.
Ha a vezetés ezt felismeri, akkor még mindig van esély arra, hogy a „semmi közepe” helyett egy élhető, fejlődő közösség legyen a miénk.
Ceglédért Független Egyesület közleménye
Ceglédért Független Egyesület Közleménye
