Cegléd-Öregszőlők vízönellátásának története

Mi történik egy olyan városrészben, ahol sok háztartás mindennapi vízellátása ma is saját kutaktól függ, miközben egyre szárazabbak a nyarak? Bori Sára, a Riva nemzetközi vízügyi kutatóintézet munkatársa Cegléd-Öregszőlőkön nőtt fel, és személyes tapasztalatai mellett 32 helyi lakos beszámolóit is összegyűjtötte. Írásában azt vizsgálja, hogyan változik a kutak helyzete, milyen bizonytalanságokkal találkoznak az itt élők, és milyen helyi megoldások segíthetnének abban, hogy a víz ne csak egyéni gond, hanem közösen kezelhető ügy legyen.

Ha elapad a kút: Cegléd-Öregszőlők vízönellátásának története

Augusztus elején egy öregszőlői háztartásban, Cegléd határában napokig nem működött a fúrt kút. Egy rövid esőzés után néhány percre újra megindult a víz, majd a kút ismét leállt. Máshol a kút homokolni kezdett, gyengült a nyomás, vagy a szivattyú égett le, amikor a dinamikus vízszint nyolc méter alá süllyedt.

A szomszédomnál a tízméteres ásott kút alján 1995 óta mindig volt egy-két méter víz, mostanra azonban elapadt. Beledobtunk egy kavicsot: érezhető, hogy mocsaras rétegre érkezik, de a víz már nem loccsan fel.

Ezek a helyi beszámolók ugyanarra a sérülékenységre mutatnak rá: ezen a területen az ásott vagy fúrt kutak a mindennapi élet alaptartozékai. Nélkülük nincs víz a háztartásban vagy a kertben. Az emberek érzékelik, hogy valami változik a vízbiztonságban; az egyéni megoldások nem mindig fedezik a vízigényeket, a rendszerszintű válaszok pedig nem jutnak el a hétköznapi emberekhez. Marad a bizonytalanság, amely egyre inkább összefonódik a klímaválsággal és a klímaszorongással.

A kiszáradó Alföld kapuja: Cegléd

A 2026-os magyar nyár országos összesítések szerint 1901 óta a legszárazabb és a második legmelegebb volt. A HungaroMet adatai alapján 74,1 milliméter volt az országos nyári csapadékátlag. Ez az 1991–2020-as normálérték 36 százaléka. Az Alföld különösen száraz volt.

A Vízügy honlapja szerint jelenleg körülbelül egy méter víz hiányzik a talajból Cegléd térségében a harminc évvel ezelőtti értékekhez képest. A már félsivataggá nyilvánított Homokhátság peremén húzódó mezőváros ugyan jobb helyzetben van, mint az ország más területei, az Alföld kapuja címére büszke Ceglédet is felkavarta az aszályos nyár, különösen ott, ahol nem érhető el a vezetékes víz.

„A kútfúrás egyre költségesebb; ha kiszárad a térség, vezetékes víz nélkül az otthonaink is sérülékennyé válnak.”

Az Öregszőlők tanításai

Ezen a területen nőttem fel, szorosan kapcsolódom a környékhez, és jól ismerem a vízönellátással együtt járó lehetőségeket és kihívásokat. A lehetőségek közé tartozik például a korai edukáció. Hamar megértettem, hogy a víz nem feltétlenül folyik a csapból, és ha folyik is, nem biztos, hogy iható. Évekig a nagymamám városi vezetékes hálózatából hordtuk az ivóvizet. Azt is megtanultam, hogy a víz nyomot hagyhat a fürdőszoba csempéjén, ha túl sok benne a vas vagy a mangán. Talán nem véletlen, hogy végül a vízügyi szektorban helyezkedtem el.

Felnőttként a kihívások kerültek előtérbe. Nálunk is naponta többször újra kell indítani a húszméteres kutat a forró, aszályos időszakokban. A vízminőség biztosítása is a mi feladatunk: megfelelő szűrőket és tisztítóberendezéseket kell felszerelnünk, majd rendszeresen ellenőriztetnünk. Ha pedig elmegy az áram – ami ezen a környéken rendszeresen előfordul –, a folyamatos vízellátás is megszűnik.

Nyáron gyakran eltűnődtem azon, hányan szembesülnek ugyanazokkal a kérdésekkel és kihívásokkal a környéken. Vajon honnan szerzik az információkat? Milyen kreatív megoldásokkal gondoskodnak az itt élők a vízellátásukról? Az elmúlt hetekben 32 embertől gyűjtöttem tapasztalatokat kérdőíveken és személyes beszélgetéseken keresztül. Ezek alapján a saját történetemen túl egy közös víztörténet is kirajzolódik.

A minta nem reprezentatív, és önkéntes válaszadók tapasztalatait rögzíti, ezért nem alkalmas arra, hogy az egész városrész 4597 lakójára pontos arányokat vetítsünk. A válaszok mégis kirajzolnak egy fontos helyi történetet.

A kutakra vonatkozó legfontosabb adatok

1. A vízforrások vegyesek, de a fúrt kút dominál: 31 válaszadónál található ilyen kút, közülük 25-en állandó lakhelyként használják az ingatlant. A vezetékes vízhez való hozzáférés egyenlőtlen; 20 válaszadónál nincs vezetékes víz, a hálózat bővítését várják.
2. A vízminőség vizsgálata sok helyen elmarad. Tizenöt válaszadó soha nem vizsgáltatta be a kútvizét, heten csak régebben, kilencen pedig az elmúlt két-öt évben. Többen íz, szag, szín, korábbi tapasztalat vagy ismerősök véleménye alapján döntik el, mire használható a víz. Jártam olyan háztartásban, ahol palackozott vizet használnak ivóvíznek, főzéshez viszont kútvizet. Abban bíznak, hogy a forralás fertőtlenítő hatása elegendő, miközben a nitrát-, arzén-, vas- és mangánértékeken ez mit sem változtat.
3. Sokaknak nincs valódi alternatív vízforrásuk. Huszonkét válaszadó mondta ezt. A kútfüggés ráadásul gyakran áramfüggést is jelent. Ha nincs villamos energia, a szivattyú sem működik, és több háztartásban ezzel a vízellátás is megszűnik. Így összefonódik az aszály, a vidéki infrastruktúra és az energiabiztonság kérdésköre.
4. A kutak megbízhatósága több helyen romlott: csökkenő vagy ingadozó vízhozamról, illetve időnként elégtelen vízellátásról számoltak be, különösen száraz időszakokban, hőhullámok idején és nagy locsolási terhelés mellett.
5. A kiszáradás a kertekben is érzékelhető: huszonnégyen a talaj, huszonketten pedig a növények kiszáradását tapasztalják.

Tamás Gazda Vegyszermentes Gazdaságában például a kút egész nyáron megbízhatóan működött. A kihívást inkább a talaj gyors kiszáradása és túlmelegedése jelenti. Ez az úgynevezett zöldvíz – vagyis a talaj felső rétegeiben tárolódó és a növények által felhasznált csapadékvíz – eltűnésének problémájára világít rá.

Tamás gazda gondolkodik a szőlőlugas alatti termesztésen, kísérletezett mulcsozással, sőt Gyulai Iván mélymulcs-technikáját is kipróbálta. Mégis úgy látja, hogy a zöldségkosaras modelljéhez elengedhetetlen gyors és változatos termesztés több támogatást igényel. Véleménye szerint elsősorban információra és a kistermelőket támogató helyi pályázatokra lenne szükség, amelyek a hatékony vízmegtartással és vízgazdálkodással foglalkoznak.

Nehezen navigálható jogi helyzet

A válaszadók többsége bizonytalan a kutakra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban: csak kevesen, hatan érzik úgy, hogy tisztában vannak az előírásokkal. Sokan nem tudják, mikor szükséges bejelentés vagy engedély, illetve mi a teendő a régi vagy bizonytalan jogi státuszú kutak esetében.

Beszéltem olyan emberrel, aki az Ugyeren tapasztalható körülményekhez hasonló szegénységben él. A kútvizet egy lavórban, fával fűtött hordó tetején forralta, amikor ott jártam. Ezzel készült kimosni a ruháit az udvaron. Fusiban kútfúrást is vállal, kiegészítve szerény megélhetését. Az OECD 2026-os magyarországi vízgazdálkodási jelentése alapján csak a mezőgazdasági célú, nem bejelentett kutak száma elérheti a 100 ezret.

Felhívtam egy, a városban működő, kútfúrással foglalkozó vállalkozást. Utólagos engedélyeztetéssel és az ahhoz szükséges dokumentáció elkészítésével nem foglalkoznak. A kút mélységétől függően változik, hogy az engedélyezés jegyzői vagy önkormányzati hatáskörbe tartozik-e; a büntetések mértéke sem egyértelmű. Bár a 2024-ben átalakított jogszabály sok szempontból előremutató – különbséget tesz a kút mélysége, használata és a helyszín vízkészletvédelmi besorolása között –, a szabályozás alkalmazása továbbra is valóságos útvesztő, amelyen csak a legelszántabbak igazodnak el. Az eljárás költséges, és a végén még egyáltalán nem biztos, hogy a már elkészült kút megmaradhat, vagy az új kútból ivóvízhez jut az ember. Sokszor drága, akár milliós tétel még a víztisztító berendezések beépítése is. 2024-ig volt érvényben könnyített, szankciómentes bejelentés, de az is csak az 50 métert nem meghaladó létesítményekre vonatkozott.

Így nem csoda, hogy gyakori az engedély nélküli kútfúrás, vagy a már meglévő kutak nem kerülnek bejelentésre.

A 2026-os Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv talán új korszakot nyithat, amennyiben a helyi intézményi rendszerek is kibogozhatóvá teszik annak alkalmazását az állampolgárok számára.

Hova tovább? Az egyéni felelősség és a víz mint közös ügy

A klímaváltozás a válaszadók többségében erős aggodalmat kelt, amelyet gyakran bizonytalanság, düh vagy akár klímaszorongás kísér. A válaszokból mégis egy alkalmazkodásra nyitott és felelősséget vállaló közösség képe rajzolódik ki. Egyre tudatosabban keresik a vízhiányhoz való alkalmazkodás és a közös cselekvés lehetőségeit.

„Elkeserítő. Ami eddig a legtermészetesebb volt, most az került veszélybe. Eddig senki nem foglalkozott komolyabban ezzel a témával. Jó lenne esővízgyűjtő területeket létrehozni.”

Visszatérő megoldás az esővízgyűjtés, a mulcsozás, a reggeli vagy esti locsolás, a szárazságtűrő növények telepítése, a ritkább, de alaposabb öntözés és a gyep csökkentése.

„Néhány éve rájöttünk, hogy nem tartható fenn, hogy egész nyáron naponta működjön az automata öntözés csak a zöld gyepért.”

Az egyéni alkalmazkodásnak azonban megvannak a határai.

„A tavalyi és az idei nyáron is voltak hozamproblémák. Mivel homokon lakunk, errefelé jó lenne mélyebb kút, de ez sajnos anyagilag nagyon megterhelő a családnak.”

„A kútfúrás egyre költségesebb, a mélyebb kutakat pedig engedélyeztetni kell, ami többmilliós tétel lehet. Ha kiszárad a térség, vezetékes víz nélkül értéktelenné válhatnak a lakóházak, amelyek sokszor egy élet munkáját jelentik.”

Sokan szeretnék tudni, hogy pontosan mennyi talajvíz van még a környéken, és mennyi víz használható biztonságosan. A lakók egy közös, láthatatlan készlet állapotát próbálják megfejteni saját kútjuk hangjából, a víznyomás változásából vagy a szomszéd tapasztalataiból. Közben ők fizetik és intézik a kútfúrást, az engedélyeztetést, a fenntartást és az ivóvízminőség vizsgálatát.

Az ilyen komplex problémák nem oldhatók meg az egyén szintjén.

„Nem a saját vizünket használjuk, hanem a föld alatti vízkészletet, amely közös.”

Ezt a közösségi dimenziót a számok is tükrözik. Tizennégyen inkább közös ügynek, tizenhatan pedig egyszerre magán- és közös ügynek tartják a kutakat és a vízhasználatot. Többen nyitottak közös beszélgetésre, amennyiben azt egyértelmű kommunikáció, szakértői jelenlét és moderálás támogatja, a felmérés pedig nem szankcionálással kezdődik.

„Nem tartható fenn a »mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja« vélekedés. Beszélni kell róla, és meg kell határozni egy mindenki számára elfogadható normát, amelynek betartását a helyi közösség számon is kérheti tagjain, mert a víz, amelyet használunk, közös!”

Lehetséges helyi intézkedések

Az alábbi javaslatlistát Cegléd-Öregszőlők városrész 32 lakója ajánlja a helyi és állami döntéshozók figyelmébe:

• Szankciómentes, önkéntes helyi kútleltár és anonim térképezés: mélység, használati cél, hozamprobléma és a legutóbbi vízminőség-vizsgálat éve.
• Nyilvános helyi vízinformációs oldal, amely segíti a jogszabályi részletekben való eligazodást, és összegyűjti a hatósági elérhetőségeket, a vízkészletvédelmi térképet, a laborokat és a támogatásokat.
• Rendszeres talajvíz-monitoring és az adatok rendszeres megosztása a lakossággal.
• Kedvezményes vízminőség-vizsgálati nap vagy csoportos mintavételi program.
• Az esővízgyűjtés, a csepegtető rendszerek, a talajtakarás és az árnyékolás kisösszegű helyi támogatása.
• Moderált lakossági fórum szakértőkkel, ahol az elsődleges cél a közös helyzetkép kialakítása, nem pedig a szankcionálás.
• Vészhelyzeti vízellátási terv áramkimaradásra és tartós kúthibára, különös tekintettel az ivóvízre és az állattartásra.
• A vezetékesvíz-hálózat bővítési lehetőségeinek átlátható vizsgálata, utcánkénti műszaki és pénzügyi forgatókönyvekkel.

Tamás gazda szerint a talajvíz-adatokat ugyanúgy be kellene mondani a televízióban és a rádióban, ahogy az időjárás-előrejelzést is naponta követjük. A víz témakörében is naprakész információkra volna szükség. Versenyt is lehetne szervezni, hasonlóan a Csemőn meghirdetett legszebb virágos udvarhoz. Ebben azokat a háztartásokat értékelnék, amelyek kistermelői tevékenységgel és fenntartható megoldásokkal növelik kertjük vízmegtartó képességét.

Egy másik válaszadó szerint érdemes lenne olyan helyi szabályozást bevezetni, amely védi a telkeken található fákat, mivel a beköltözések nyomán sok korábban fás, árnyékos területet teljesen letarolnak, tovább növelve a hőség és a kiszáradás problémáját.

Az Öregszőlők története láthatóvá teszi, hogy a vízügy szorosan összefügg számos más területtel. Nem választható el a mezőgazdaságtól, az energiaellátástól vagy a társadalmi egyenlőtlenségektől. Ahogy az Ugyeren és Öregszőlők több háztartásában tapasztalt helyzetek mutatják, a vízellátás állapotán keresztül válik a leginkább láthatóvá, kik maradnak ki a fejlődésből és a szolgáltatásokból, illetve mely csoportok a leginkább kiszolgáltatottak vagy hátrányos helyzetűek. Jól látható, hogy az egyénnek, az önkormányzatnak, valamint a civil és a piaci szereplőknek egyaránt van feladata és felelőssége.

Az első lépés és kérdés az, hogy a közösség és a döntéshozók még a következő hőhullám előtt képesek-e közös, hiteles helyzetképet kialakítani, és érzékelhető változást elindítani.

Írta: Bori Sára, a Riva nemzetközi vízügyi kutatóintézet munkatársa.