27.1 C
Cegléd
2025. szeptember 4. csütörtök
spot_img

„A meseírás egy szellemi játék…”

– Kisgyermekes családok körében egyre inkább tapasztalható, hogy a kortárs magyar szerzők meséit, történeteit,  gyakrabban olvassák a szülők a gyermekeknek, mint a régi, klasszikus meséket. Ön hogyan látja, mit tudnak adni ezek a történetek a mindenki által jól ismert mesékhez képest?
– A népmesékhez képest teljesen más rétegekben mozognak a mai történetek. Mert míg az előzőek a mélyebb tudatsíkokban fejtik ki hatásukat, archaikusabb érzeteket, gondolkodási sémákat indítva be, a kortárs szövegek konkrétabb területeken fejtik ki a hatásukat. Éppen ezért szerintem fontos mindkét fajta mese olvasása. A népmesék időtlen, gyógyító hatását remekül kiegészíti a mai szövegek józanabb világa, amelyekben megjelennek a gyerekek által ismert, hétköznapi jelenetek.
– Kisgyermekeknek íródott történetei, egy-egy meghatározó élethelyzetet dolgoznak fel (Doki-ügy, Ovi-ügy, Tesó-ügy, Lámpalány meséi, Bögre Úr meséi). Ebből arra lehet következtetni, hogy meghatározó szerepet szán e szituációk megoldásában a játékos, mesés problémamegoldásnak.
– Ezek a történetek nem is feltétlenül nyújtanak megoldást, inkább csak egyfajta alapot a beszélgetéshez, ami reményeim szerint elindul a szülő és a gyermek között, ha találkoznak a történeteimmel. De az tény, hogy a gyermekek számára legfélelmetesebb, legnehezebb dolgokat csakis szeretettel és játékkal lehet megoldani.
– A ceglédi Almafa magánóvoda nyílt napján az Ovi-ügy című könyve köré szerveződik a program. Milyen pluszt adhat a résztvevőknek egy ilyen találkozás és mit ad Önnek a közvetlen kapcsolat az olvasókkal?
– A gyerekek és a szülők megtapasztalhatják, hogy a meseírás nem egy elvont, nehezen érthető szakma, hanem egy szellemi játék, egy olyan élmény, ami akár közösségi is lehet, hiszen az ilyen találkozókon, sok-sok kérdésen és interakción keresztül ismerjük meg a történeteket, és a gyerekek is aktív felfedezői a meséinek, partnerei a mesefiguráknak.
Én pedig azért szeretem ezeket a találkozókat, mert rengeteg szeretetet kapok az olvasóktól, és ez ösztönöz újabb mesék írására. Van olyan kisgyerek, aki azonnal odajön a program végén, és beszélgetni kezd velem, van, aki csak átölel, vagy megsimogat. Ezek a megható pillanatok felejthetetlenek egy író életében.
– Kétségtelen, hogy a kisgyermekkor legnagyobb változása a családi fészektől való eltávolodás, a közösségbe való beilleszkedés. Ön milyen szempontok alapján választott óvodát gyermekeinek?
– Fontos szempont volt a lakóhely, ismerősök véleménye, az óvoda udvara, terei, az óvónők szerető gondoskodása, nyitottsága a kultúrára, a természetre, a sok programlehetőség, és a többi szülő nyitottsága. Szerencsére a lányaimnak könnyen ment a beilleszkedés.
– Mi az Ön legmeghatározóbb élménye az óvodából? Esetleg ez is felbukkan az Ovi-ügy című könyvében?
– Egy Kós Károly által tervezett óvodába jártam a Városmajor mellett, ami nagyon izgalmas volt a park miatt, de már maga az épület is egy csodakastélynak tűnt, a csúcsos tetőkkel, érdekes kiszögelésekkel. Egy varázslatos tornyon keresztül lehetett feljutni a csoportszobákhoz, amit nagyon szerettem, olyan mesebelinek tűnt az egész.
– 2012 a mese éve. Napjaink lélegzetelállítóan megrajzolt mesefilmjei mellett, hogyan lehet a mesekönyvek által közvetített múlhatatlan értékeket leghatékonyabban közvetíteni szülőként a legkisebbek felé?
– Sokat kell mesélni és leginkább példát mutatni. Ha a gyermek nem azt látja, hogy a szülei a tévé előtt töltik az idejük nagy részét, valószínűleg benne sem fog felmerülni, hogy a képernyő előtt sokat ücsörögjön, hanem keres más játékot magának, vagy olvas, könyveket nézeget. Fantasztikus kaland még a csemeténknek, ha hallja a felnőttet fejből mesélni, ilyenkor, ha jó a mese (legalábbis nálunk így van), akkor a gyerek azt mondja, amikor a szülő picit elgondolkozik: „Anya, olvasd már tovább!” És ekkor anya nézi a fejében található „szöveget”, és „továbbolvassa” a történetet. Ezek a jelenetek nagyon emlékezetesek, talán, nem véletlen, hogy bennem is apám rögtönzött meséi maradtak meg a legjobban.
– Gondolom, mindig az éppen íródó vagy a legutóbb elkészült történet a kedvence,  ha igen, akkor valószínűleg Seprűsrác is elkíséri április 15-én a ceglédi író-olvasó találkozóra?
– Seprűsrác mindenképpen velem lesz, ha minden igaz könyv formában is, mert pont ezen a héten adtuk le a nyomdába. De ha netán mégsem készülne el, akkor vetíteni fogok a könyvből, és bábozással is életre keltem, hogy a gyerekek mindenképpen találkozhassanak ezzel a rosszcsontoknak mesélő figurával.

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

Betelt a pohár az Öregszőlőben

A Bors is beszámolt a dr. Ferenczi Norbert önkormányzati...

Életveszélyes rolleres manőver

Elképesztő felvétel készült Ceglédbercelen egy fiatalról, aki védőfelszerelés nélkül,...

Zsombor álma valóra vált

Különleges születésnapi meglepetésben volt része egy albertirsai kisfiúnak. A...

Dr. Ruttner perel

Lejárató cikkek miatt nyújtott be keresetet dr. Ruttner György...

Magyar Péter Ceglédről

A Tisza Párt vezetője a Ceglédet is magában foglaló...