Száz éve már… Jó harminc évvel korábban, buzgó ceglédi emberek megpróbáltak állandó színjátszó helyről gondoskodni. Ünnepélyes avatás is volt. „1881. november 26-án a Népkör telkén nyílik meg a színház, Jakab Lajos igazgatása alatt. Van 8 páholya, 136 földszinti zártszéke, emeleti erkélye és nagy karzata. Hossza 20, szélessége 7 öl. A felavató előadás prológusát Forgács Endre írta. Ezt követte a Bánk bán… A díszleteket Havasy Jenő festette. A függöny felirata: Nyelvében él a nemzet!” 2) Városunk szülötte, Hubay (Klinger) Gusztáv is pályázott az első őszi-téli évadra, de nem ő nyert, hanem a kecskeméti igazgató (Jakab Lajos). Hubayt nem méltatta válaszra a „Színügyi Bizottság”. Pedig azt írta, hogy a közönség kegyét, pártfogását „Czegléd városában kétszeresen óhajtom elnyerni, annyival is inkább, mivel én e város szülöttje vagyok, aki a haza harcaiban, 48-49-ben, mint honvéd részt vettem, aholis elismerést vívva ki – századosi rangot nyertem- ezeket egy veterán előnyének hiszem tekinteni…” (Nagykőrösi Levéltár) A következő őszre is pályázott, válasz helyett Hegyi Gyula társulata kapott játszási jogot. – Nemes kezdeményezés volt ennek a kis álomnak a megvalósulása. B. Molnár Sámuel polgármester, a színpártoló társaság elnöke sorra megnyerte az ügynek a legfontosabb embereket. A MÁV a ceglédi személycsarnok elbontásából téglát adott. A Népkör Egylet „megengedi, hogy a színház a népkör telkére építtessék, de azon világos kikötéssel, hogy csak színháznak használható!” (Levéltár) A Gőzmalom Rt. Részvényeket vásárolt és sokan adakoztak. A faszínkör, ahogy a ceglédiek nevezték, a Színház utcáról nyílt. (Ma Batthyány u.) Szemben, a Vasút utcai sarkon, a Budapest szálloda kávéházában föllendült a forgalom. „Előadások után idejártak a színészek és színésznők. Ez utóbbiak hódolóikkal, a huszártisztekkel és a városi urakkal.” (Hidvégi) A többségében magánvállalkozókra támaszkodó színháznak nem volt igazi anyagi háttere. Az egyszerű épület állaga romlott, az újságok a század elején már a bezáratást sürgették, s ez 1907-ben megtörtént: „Ennek az öreg, rozoga színházunknak rendőr-hatóságilag történt bezárása a színház építésének kérdését felszínre hozta…. Színházunk élt 26 évet, meghalt. Nyugodjék babérain”- írta a Ceglédi Újság február 24-i száma. Nem volt tetszetős épület, hiszen az újság szerint száz ember közül a színészet ezen csarnokát kilencvenkilenc magtárnak nézte. Idegen portára épült, s a fönntartásáról senki sem gondoskodott. Később az elhanyagoltság oda vezetett, hogy 1911 őszén leégett a Népkör telkére épített régi színház. A lángok még az egyik Puskaporos utcai házra is átterjedtek. A szél mintegy három óráig hordta az égő zsarátnokot. – Hol legyenek az előadások ezután?
Az „Öregtakarék” ma is szép épületét 1890 őszén avatták fel. (Itt áll 1931-től a Kossuth emléktábla.) A Kossuth teret a pénztár egy vendéglátó kombináttal egészítette ki, a századfordulóra megnyílt a Központi Kávéház és Szálló. Átmenetileg az emeleti nagyteremben adtak helyet a színtársulatoknak. Gyakran a primadonna díjtalanul kapott egy szobát, „mert a város aranyifjúságát a kávéházba vonzotta, s a rajongók többletfogyasztása behozta a szállásdíjat.” (Hidvégi) – Kereste a végleges megoldást a város. Toásó Pál építészmérnök nagy álma 1913. március 6-án került a közgyűlés elé. (A dokumentumok a Nagykőrösi Levéltárban olvashatók.) A Szegfű (Múzeum)- Rákóczi út- Teleki – Jászberényi (Kossuth F.) utcák által határolt tömbben kellett megálmodnia a színházat. „A tervezett épületben elhelyezést nyerne: a m. kir. posta és távírda hivatal, a m. kir. adóhivatal, a MÁV osztálymérnökség, a pénzügyőri szakasz, csendőrség, a városi tűzőrség és végül egy színházépület, mely egyúttal vigadói nagyterem gyanánt is szolgálna. Ezért van a színházhoz csatlakozóan 2 nagyobb helyiség tervezve, hogy ezek mulatságok esetén a színház, vagy vigadóterem mellékhelyiségei gyanánt legyenek használhatók. A Szegfű utcai rész második emeletén 13 szobát magában foglaló szálloda van tervezve.” (Részlet a műleírásból.) A szálloda bejárata a Szegfű utca közepén, egy-egy oldalsó bejárat a Rákóczi és a Kossuth Ferenc utcai sarkon, a színház bejárata a Teleki utca felől volt tervezve. A nagy területen három nem városi tulajdonú telek volt, a kisajátítás megkezdése érdekében kellett a teljes tervdokumentációt benyújtani. A színház terveiben 500 ülőhely szerepel, alkalmas „mozgófénykép” előadások tartására is. A „hivatali épület és színház” tömbjében ligetes területek, játszótér és kerthelyiség is helyet kapott. A tervrajzon… Hiszen ez egy nemes, modern gondolat volt, egy szép álom. És jött az első világháború… Aztán 1927. december elején felavatták a 850 nézőt befogadó Iparos Kultúrházat, mely az 1985-ös megújulás óta 476 ülőhelyével, korszerű színpadtechnikájával szolgálja a város színházi életét. Jó hogy van. Akár arra is alkalmas lehet, hogy e város szülötte úgy vélekedjen, ahogy Kárpáti Aurél: Cegléd „megtanított magyarnak lenni.”
Jegyzetek, irodalom:
1) Czeglédi Független Hírlap 1888. április 1.
2) Magyar Színművészeti Lexikon (Bp.1929-1931. Szerk. Schöpflin Aladár).
Gyarmati Teréz [Paskó Istvánné]: Cegléd színháztörténete a századfordulótól 1949-ig. ELTE szakdolgozat 1969. Kézirat * Hidvégi Lajos: Vendéglátás a rónán. Róna Vendéglátó Vállalat Cegléd, 1971.
