És akkor el is érkeztünk lassan a hajnalhoz. Kellően kipihenve nyugtázhatjuk,hogy megkezdődik az újabb nyugalmunkat elősegítő eseménysor.Elindulnak a buszok. Vagyunk olyan szerencsés helyzetben ,hogy az illetékesek pont a lakásunk előtt találtak helyet a megállónak.Zseniális döntés volt.Így nem csak áthalad a napi több száz busz az egymástól húsz méterre álló paneltömbök közötti völgyben hanem meg is áll.Fújtatva,zörögve,csattogva.Percekig eregetve a füstöt több száz ember örömére.Majd elindulnak iszonyú hangokat hallatva. És ez megy hajnali fél négytől este 23 óráig. Így aztán se éjjel,se nappal nem lehet sem pihenni,sem televíziót nézni,de néha még beszélgetni sem.
Az a legnagyobb baj,hogy ez évek óta így megy. A város vezetés viszont semmit nem tesz.A város nyilvánvalón hibásan kialakított szabályozásán sem hajlandóak változtatni.Valószínűleg az illetékesek nem a Kossuth Ferenc utcában laknak.Mert nyilvánvaló vesztesei mi vagyunk ezeknek a szabályoknak. Az egyirányúsított utcák mind ide terelik hozzánk a forgalmat.A motorok és teherautók is hová hajthatnak be korlátozás nélkül? Természetesen a mi utcánkba.
Még valami!Lassan elkezdődik az iskola.Az említett buszmegállónál sok száz gyerek indul reggelente iskolába.Zebra nincs,rendőrt egy reggel sem látni,hogy segítse a gyerekeket a buszoktól és teherautóktól hemzsegő úton az átkelésben.Még nézni is rossz ahogy lavíroznak a lurkók reggelenként a járművek között. Valószínűleg csak a buszsofőrök éberségén múlik,hogy nem történt még tragédia.Lehet nem kellenne megvárni még nagy baj történik!
Hát talán ennyi elég lesz,hogy a Kapitány úr se legyen benne annyira biztos,hogy minden jól működik a kis városunkban!
Tisztelettel: Cs. János
