Ami ezután következett, az felejthetetlen élmény mindannyiunk számára: igazán változatos terep- és időjárásviszonyok tarkították a lovastúrát. Kellően átázva kicsit fokozottabb tempóra kapcsoltunk, hogy ne fázzunk, eközben megcsodálhattuk az Alföld összes szépségét. A végeláthatatlan rétek és a különféle erdők látványa mindenkit magával ragadott, rendszeresen bukkantak fel dámszarvasok és őzek, továbbá gyönyörű virágok. A hosszú, réteket átszelő vágták és túravezetőnk kabátjából előkerülő melegítő pálinka ismét előcsalta mindenkiből a mosolyt. Ettől kezdve minden esemény csak fokozta a hangulatot: egy hatalmas tisztásra érve a túrára készített természetes terepakadályok fogadtak minket. Az árkok tervezett átszelése a lovaknak és lovasaiknak sem jelentett kihívást, viszont a „semmiből előbukkanó”, nem elhanyagolható méretű árok hirtelen lassításra késztetett minket, amiből adódóan számos mókás megállási technikát tanulhattunk társainktól. Az időjárás még utoljára megpróbált minket megtörni. Mi beletörődve csuktuk résnyire a szemünket, és lovagoltunk előre árkokon, bokrokon keresztül, hogy félúton Mikebudán elfogyaszthassuk finom ebédünket. Itt mindenkinek alkalma volt egy kicsit felmelegedni és energiát gyűjteni a folytatáshoz.
Az időjárás jobbra fordult, így a pihenőhely mellett található csodás fenyveserdőben az újranyergelés nem okozott nehézséget. A második szakaszban már minden akadálynak tekinthető tereptárgyat körbenéztünk, vajon át lehet-e ugrani? A lelkesedésünket mutatta, hogy amikor megérkeztünk a szállásunkat biztosító Tamás tanyára, néhányan még szívesen mentek volna pár tiszteletkört a tanya előtt annak ellenére, hogy a lovak is és mi is kellemesen elfáradtunk.
A vasárnapi időjárás már korán reggel igyekezett minket kárpótolni a tegnapi eső miatt, a lovakra már kabátok nélkül szálltunk fel. Csoportfotónk elkészülése után ismét útra keltünk, hogy újabb kalandokat éljünk meg egy teljesen más útvonalon. Az első nap könnyedén navigáltunk, vasárnap viszont kicsit cakkosra sikerült itt-ott a haladásunk, amit egyikőnk se bánt, hiszen szép napsütéses időnk volt. Hazafelé tartó vágtáink során a lovak is megkönnyebbülve érzékelték, hogy az iránytűjüknek megfelelő irányba haladunk (hiszen tudjuk, a lovak belső mágnese mindig az istállójuk felé húz), így nyugodtan és elszántan repítettek minket az előttünk álló meseszép utunkon.
Mindenki nevében elmondhatom, köszönjük ezt az eseménydús hétvégét a szervezőknek és túravezetőinknek, továbbá mindenkinek, aki aktívan közreműködött abban, hogy ezt a túrát ilyen kellemes élményként éljük meg!
