– Cegléden milyen kihívásokkal szembesült idáig és milyen változások várhatók? Köztudomású, hogy a korábbi vezető és az intézmények kapcsolata nem volt feszültségmentes. Ahogy a városházi tájékoztatón Ön is utalt arra, hogy biztatta munkatársait „minden fontos problémát és konfliktust és nehéz helyzetet most az elején mondjanak el, mert nem szeretnék egy hónap múlva csontvázakkal találkozni a szekrényben.”
– Nem azért érkeztem Ceglédre, mert köztudomású volt bármi is. Kormánytisztviselőként oda megyek dolgozni, ahol a vezetőim megítélése szerint szükség van a munkámra. Ahogy a bemutatkozó értekezleten is elmondtam, előre szeretnék tekinteni, és a múlt csak annyiból érdekel, hogy annak esetleges hibáit én nem szeretném elkövetni. A „csontvázak” alatt pedig azt értem, hogy nem szeretnék a későbbiekben megoldatlan, vagy elfelejtett problémákkal találkozni. Amit kihívásnak érzek, hogy egy olyan vonatra kell felszállnom, amelynek személyzetét még nem ismerem, és nem lassít az állomáson, amikor felszállok rá. Menet közben kell átvenni feladatokat úgy, hogy az intézmények, a kollégák, és a szülők ezt ne érezzék meg. Munka közben kell megismernem kollégáimat, akik eddig is hitük szerint a legjobbat tették. Ezen a vonaton kell kialakítanom elvárásaimat, amelyek egyaránt vonatkoznak kollégáimra, tankerületi igazgató kollégáimra és az intézményvezetőkre. Elvárható, hogy a tankerület kormánytisztviselői minden információról tájékoztassák az új vezetést és abban nyújtsanak segítséget, hogy a megkezdett folyamatok zökkenőmentesen folytatódjanak, és az esetlegesen elkövetett hibák, vagy hiányosságok korrigálhatóak legyenek. Ez minden munkatárs személyes felelőssége és kötelessége.
– Milyen elvárásokkal kezdte meg munkáját a ceglédi tankerületben? Milyen célt szeretne elérni?
– Három szóban lehet megfogalmazni a célt, amelyet el szeretnék érni: egyeztetés, együttműködés, kommunikáció. Döntéseimet kollégáimmal, vezető társaimmal történt egyeztetés után kívánom meghozni, munkámban a fő hangsúlyt az együttműködésre szeretném helyezni, és szeretném, ha mindenkihez eljutnának azok az eredmények és döntések, amelyek a tankerületben meghatározzák az intézmények életét. Szeretném, ha kiderülne, hogy a pedagógus pálya megbecsültsége növekszik, a pedagógusok és az intézmények autonómiája megmarad, a tankerület munkájára a jogszerűség, a szakszerűség és az emberség jellemző. Az alapelveink pedig: a bizalom, a nyitottság és a teljes körű információáramlás.
