Először tehát 1964-ben ünnepelt a város, s mindjárt kerek évfordulót. Az újságokban sorakoztak a főcímek: „A jubiláló Cegléd” (Magyar Nemzet), „Írók Ceglédről” (Kossuth Rádió), „A 600. születésnapra” (Pest Megyei Hírlap), „Ceglédiek a 600 éves városunkról” (C H).
A kutatások során, még a 600. születésnap előtt, az is bizonyossá vált, hogy Nagy Lajos király 1358-ból származó adománylevele szerint édesanyjának, Erzsébet királynénak ajándékozta Ceglédet azzal, hogy szabadon rendelkezhet a faluval. (Sic!) „A Pest megyében lévő Cegléd falu, mint királyi birtok, már attól az időtől kezdve, melynek nincs is meg az emlékezete, mindig a királyok jogához tartozott.” Tíz évvel később, 1368-ban Lajos király, az anyakirálynő szándékát megerősítő oklevélben, Cegléd királyi birtokot az óbudai Klarissza apácakolostornak adományozta. Erzsébet királyné 1331-ben tett fogadalmat a rend létrehozására, s a kolostor alapítását a pápai bulla 1334-ben helybenhagyta. (Klarisszák: Szent Ferenc Rend szabályzatát követő apácarend, Assisi Szent Klára nevéről. Viseletük: fekete vagy barna ruha, a derékon fekete kötél, valamint fekete fátyol és szandál. Fő munkásságuk: a nőnevelés segítése, a szegények támogatása.)
Az adományozást követő határbejárás az első forrás Cegléd és határa régi helyneveiről (Monográfia 1982.) 1782-ig, a rend feloszlatásáig volt Cegléd a klarisszák birtoka. Tudom, már sok az adat, a kutatót elcsábítja, az Olvasót elkábítja…
Beszéljünk inkább egy kicsit az első jelentős ünnepkörről, a 600. évfordulóról. 1964-ben május 8-a péntek volt. Csütörtökön este „A régi Cegléd” címmel kiállítás nyílt a Kossuth Múzeumban, amelyen „megjelent a múzeum volt alapító igazgatója, a köztiszteletben álló Sárkány Józsi bácsi is Budapestről, hogy egykori városának lakóival együtt ünnepelhessen.” (CH 1964. május 9.) Az évforduló napján, május 8-án ünnepi tanácsülést tartottak, melyen Szelepcsényi Imre mondott beszédet. (Ennek szövege május 13-i Bevezető keltezéssel külön füzetben is megjelent, impresszum nélkül.) A Ceglédi Hírlap ezen a napon jeles városbelieket szólaltatott meg: mit jelent számukra az évforduló. Részletek a nyilatkozatokból „Szalkai Miklós bírósági jegyző, költő: „Én jól ismerem még a „magas kerítések” Ceglédjét, amikor vagyoni különbségek választották el itt az embereket. Azóta helyreigazodtak az értékek, megszűntek az aránytalanságok… Kezd kialakulni az egyetlen lehetséges értékítélet, amelynek alapja: ki hogyan dolgozik, ki mennyit tud.” – Velkey Imre gimnáziumi tanár: „Annak idején harmincegyedmagammal érettségiztem a Kossuth Gimnáziumban. [1936] Ma már több mint százhúsz érettségiző ül a padokban. Külön örülök annak, hogy a minisztérium engedélye alapján egy helyi tételt is beiktathattunk az érettségin, „Cegléd az irodalomban” címmel.” (CH 1964. május 8. -Zoltán Zoltán.) A krónikás arról is tudósított, hogy „a Kossuth rádióban talán egy éven keresztül nem hangzott el annyiszor Cegléd neve, mint ahányszor ezen a napon. Az alkalmi bélyeg nagy sikert aratott, amely szinte az egész várost lázba hozta. „és ahová… nem juthatott el a magyar rádió hangja, oda – Sydneytől Torontóig vagy Moszkvától Sao Paolóig – elviszi hírét, nevét Füle Mihály nagyszerű, szép bélyege.” (CH l964. május 10.) A gimnázium énekkara és az általános iskolai kórusok május 10-én adtak ünnepi hangversenyt a 600. évforduló tiszteletére. Az 500 tagú összkart Béres Károly vezényelte. Este nagyszabású hangverseny köszöntötte a 600 éves várost a színházteremben. Itt volt az Állami Hangversenyzenekar, Erdélyi Miklós vezényletével. Énekelt: Simándy József, Házy Erzsébet. Varsányi László saját zongoraversenyét adta elő, s felhangzottak a Rákóczi induló vérpezsdítő dallamai is. (CH 1964. május 16. –ri –lá) [Baldavári László]
Az évforduló utolsó, jelentős eseménye volt a Duna-Tisza közi Dalostalálkozó, amelyen 11 énekkar szerepelt. Lengyel vendégénekkar is járt itt Szczecinből. (CH 1964. június 9.)
Legközelebb arról szól a história, hogyan, mikor, miért került a Városalapítók című szobor az Eötvös térre.
Jegyzet:
A történelmi tények, adatok a legutóbbi városmonográfiából valók (Cegléd története. Szerkesztette: Ikvai Nándor. Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982.)
A Ceglédi Hírlapra (CH) jelzéssel hivatkozom. (Városi Könyvtár – Helytörténet)
(Sic!) latin szó, itt azt jelenti:„így” – kell érteni, ahogy leírtam.
