Közmunka programban résztvevők takarították, rendezték az autóbusz pályaudvar és a tízemeletesek közötti területet az elmúlt hetekben. A 8-10 fős brigád 6 hónapos programban vesz részt, november elejétől május elejéig dolgoznak az utcákon.
– Eddig szemetet szedtünk a közparkokban, utcákon, a vasút mellett és az állatmenhelynél, máshol nádat vágtunk. – meséli a csoport eredetileg kőműves szakmájú vezetője. – Napi 8 óra munkáért 65 ezer forintot kapok kézhez, mert „csak” egy gyerekem van, ha lenne gyerekkedvezményem, akkor 85 ezret kapnék csoportvezetőként. Aki hat órát dolgozik az harmincezret visz haza, a teljes munkaidejű pedig maximum 77 ezer forintot. De ez még mindig jobb, mint a semmi. Mi nem tudunk, nem is akarunk lopni, ezek itt mind becsületes fiúk. – fejti ki egyszuszra a középkorú férfi.
A közvélekedéssel ellentétben egyébként a közmunkásokat rendszeresen ellenőrzik a foglalkoztató Várvag Kft. szakemberei a helyszínen is, valamint meghatározzák a naponta elvégzendő munkát. – Szerszámot kapunk, és amikor hidegek voltak, akkor a Várvag vezetője Czesznak Tamás küldetett nekünk meleg teát is. – meséli a gesztust nagyon értékelő egyik munkás.
Az interjú alatt – a 20-30-as éveikben járóktól, a nyugdíj előtt állóig mindenféle generációt képviselő – csapat egymás szavába vágva beszél, elmondják szeretnek együtt dolgozni, jobban megy a munka, ha közben „megy a poénkodás”. A csoportvezető büszkén meséli, hogy a négy brigádból az övé a leghatékonyonyabb. Ennek lehetséges titkát is elmeséli: – Itt senki sem iszik, de nem is engednék – teszi hozzá, – mert nem veheti fel a munkát, aki ittasan jön reggel. A munkavégzés intenzitására mindössze az arra sétáló szép, fiatal lányok veszélyesek, mint elmesélik azokon bizony rajta felejtik a szemüket.
A „milyen munkát szerettek?” kérdésre azt válaszolják: mindegy, bár ez a mostani szutykosabb, koszosabb volt az eddigieknél, több teherautónyi szemetet szállítottak el, erről a viszonylag kis területről. Az átgereblyézéskor viszont nagy öröm is érte a fiúkat, nem várt kincsre bukkantak: – Találtunk egy kis sündisznót. Áttelepítettük, örültünk, hogy megmentettünk egy kis életet. – mesélik csillogó szemmel. – Mindegy milyen a munka. Az lenne a jó, ha folyamatosan lehetne dolgozni, csinálnánk mi télen-nyáron, hóba-fagyba csak legyen. – tér vissza a „földre” és fogalmazza meg mindannyiuk vágyát a „csopvez”, a többiek buzgó helyeslése közepette.
