– A felszereltség nagyon hiányos volt – mondja dr. Kürti György, a gimnázium ny. igazgatója, aki földrajzból tett egyetemi doktori szigorlatot. – 1962-ben itt kezdtem a hetedik osztályt. Emlékszem, a fizikaszertár anyagát egyetlen kombinált fogó jelentette, az is Sztanyik tanár úré volt. Nagyon jó szívvel emlékszem tanáraimra. Sokat kaptam tőlük. A legtöbbet Tyukodi Istvántól. Rengeteget beszélgettünk. Én akkor már erősen érdeklődtem a földrajz iránt, ezt ő hamar felismerte, és nagyon sokat „mesélt”. Úgy figyeltük minden szavát, mintha egy mesét mondana. Rendkívül színesen tudott előadni. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a földrajz szakot választottam tanári pályámon. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan pedagógus tanított és nevelt, mint Pista bácsi.
– Istvánt vidám, kedves, figyelmes, jó kedélyű kollégának ismertem meg, amikor 1968-ban a Várkonyiba kerültem – emlékezik vissza Polyhosné Babácsek Erzsébet, aki most a budapesti Edu-Coop Pedagógiai Intézet igazgatója. – Tanítványait valósággal odavarázsolta arra a tájra, amiről tanított. Jó humorát óráin, a tanáriban, de a diák-farsangokon is élvezhettük, ahol mindig ő volt a szóvivő, a szpíker. Osztályterme, szaktanterme minta volt mindenki számára. Meghatározó egyéniség, s olyan ember, aki tudott örülni pedagógus társai sikereinek is. Ezúton is köszönöm mindazt, amit tőle tanultam.
„Két lányom, négy unokám és négy dédunokám azt az útravalót kapja tőlem, hogy boldog vagyok, mert hivatali rang és minden más hírnév, elismerés, anyagi eredmények nélkül a magam elgondolása szerint éltem, mások befolyásolása nélkül. Vigyázzanak egymásra és a család békéjére. Szeressék egymást úgy, ahogy én szeretem őket.” – búcsúzott a tavalyi interjúban Tyukodi István.
Dr. Szabó Alfréd Tyukodi Istvánnal készült interjúja teljes terjedelmében itt olvasható…
