Visszaemlékezve nagyon sok közös élményünk volt:
Együtt dideregtünk a hideg novemberi éjszakában a Hargita csúcsán egy vadászház fapriccsén, együtt tutajoztunk a Dunajec sebes vizén, csodáltuk meg a Tátra magas csúcsait, együtt sétáltunk az erdélyi Ivó patak völgyében és hallgattuk a szarvasok bőgését és a farkasok üvöltését. De itthon is nagyon sok élményünk volt: Csodálva megnéztük a Hortobágyon a darucsapatok vonulását, bejártuk csónakkal a kedvenc Tisza-tavának rejtett csatornáit, megfigyeltük a tó madarait, megnéztük a Poroszlói Ökopark új létesítményeit, bejártuk a Bükki Horn völgy gyönyörű táját.
Sokat vadásztunk együtt, apróvadra és nagyvadra egyaránt, de soha nem voltunk irigyek egymásra, ugyanúgy tudtunk örülni egymás sikereinek is. De az utóbbi időben volt már olyan is, mikor csak kiültünk este egy magaslesre egy üveg bor mellett elbeszélgetni, távcsövezni, fényképezni. Volt egy haveri körünk, akikkel minden év telén egy napon kimentünk az erdejébe és brahiból favágó vizsgát tettünk, szalonnát sütöttünk, beszélgettünk. Májusban a Madarak és Fák napján a „madárcsicsergés” hallgatása volt a célunk. Be kell vallani, hogy Bandi barátom nálam sokkal jobban ismerte minden vad viselkedését, a madarak, fák és növények nevét, a madarak hangjáról mindegyiket felismerte. Sokat tanultam Tőle, nehéz lesz pótolni tudását.
Voltak még együtt terveink. Jövő héten terveztük megnézni az év madarának, a túzoknak a dörgését Dévaványán, májusban a „madárcsicsergést”, ki szerettünk volna menni Erdélybe a barátaihoz. Egy kicsit elkeseredtünk és megijedtünk a haláltól, úgyhogy a tervekből nem tudom mi lesz?
Bandi barátom! Elmentél úgy, hogy nem is tudtunk elbúcsúzni, pedig még csütörtökön beszéltünk. Te már az örök vadászmezőkön csatlakozol elhunyt vadászbarátainkhoz és kívánjuk Neked, hogy ott is ugyanolyan sikerrel vadásszál, mint itt a földön.
Nyugodj békében!
Őszinte vadászbarátsággal: Mészáros Iván
