– Látványos változás, hogy az elmúlt tíz év alatt több tagintézménnyel is bővültek.
– Valóban, nagyon sok fejlesztés történt és nem csupán a Posta és Báthori utcai óvodák lettek református fenntartásúak, hanem a kőröstetétleni iskola és óvoda is tagintézményünkké vált. Jelenleg mindent egybevetve 1150 gyermek tartozik hozzánk, 100 pedagógus és 50 technikai munkatárs dolgozik nálunk. A fejlesztésekhez sorolnám a templomkert megszépülését, amely az iskolaudvart is bővítette, a bazársor átalakítását, ahol hittant és egyházi éneket tanítunk. Az építendő tornateremnek a tervei már készen vannak, most pályázati lehetőséget várunk, hogy megvalósulhasson a beruházás. Tehát a jövőbeli fejlesztések iránya is megvan.
– Az eredmények vitathatatlanok, emellett azonban Ön megosztó személyiség is, mint a menedzser típusú vezetők általában. Mit gondol erről?
– Iskolánk egykori tanára mondása jut eszembe: „hibáinkat magunkénak valljuk, eredményeinkről nem tehetünk.” Harcos természetű vagyok, nem megalkuvó típus, de úgy gondolom, éppen ez a személyiség adja a teremtő erőt. Egyébként Cegléden, és a társadalomban mindenhol jellemző a jónak útjába álló kicsinyes irigység, a rosszindulat, a kekeckedés.
– A tervek azt is jelentik, hogy az ősztől induló új igazgatói ciklusra is pályázik?
– Vannak terveim, aki ismer, az tudja ezt rólam. A fenntartón – a három református gyülekezeten múlik, – hogy kivel folytatják a munkát, velem vagy valaki mással.
– Tíz év azért hosszú idő, milyen elképzelése van arra vonatkozóan, ha nem választják meg?
– Többféle megkeresés érkezett hozzám oktatási és politikai oldalról is. Pedagógusként is folytathatom, akár itt, akár középiskolában, de a szőlészet-borászat is családi örökség, tehát sokfelé húzhat a szívem.
