Horti Balázs a hobbiszomszédunk egyik gyereke. Mindig köszön: Szia, Józsi bá’, tulajdonképpen tőle kaptam a Józsi bá’ nevet.Balázs a kerítés pillérjéről tartja megfigyelés alatt a környéket, s mondja: Minden rendben. Most nyolc éves, de mikor még kisebb volt, nem volt minden rendben. A hobbin virágokon kívül, – összeszámoltam – 45 féle ehető dolgot termelünk a családommal. Balázs be-beszaladt a hobbink ajtaján és elég sok mindent betakarított az érési idő előtt, és villámgyorsan ki is szaladt a kapun a kis huncut.
Balázs sokat változott az évek alatt, most már megkérdezi kihúzhatja-e a répát. Én mondtam neki, száraz a föld, beleszakad és nem bírod kihúzni. Megtette és beletört. Pár nap múlva sok eső esett és jött Balázs: Józsi bá’ most kihúzok egy répát! És sikerült, megköszönte és diadallal vitte haza. Másnap mondja, szemes már a napraforgó, adj egyet légy szíves, nem nekem kell, lemorzsolom a madaraknak. – teszi hozzá. Olykor tanácsot is ad Balázs: Józsi bácsi a krumpli el van száradva, föl kellene szedni!
Balázs születésnapjára szegélynyírót kért a szüleitől, meg is kapta, boldoggá tették vele. Nekem is felajánlotta, hogy segít levágni füvet.
Szeretünk kint lenni a hobbin, sok ugyan a teendő, de jó szomszédok vesznek körül. Sajnos, sok hétvégi telek el van hanyagolva, amelyek új, szorgos kezű gazdákra várnak. Emberek! Ne hagyjuk, hogy győzzön a gaz, mert a természet visszaveszi a magáét. Az utcabeli egyik ismerősöm tolta egy nap a taligát, benne a kikapált gaz és paréj, odaszólt: – Erre kellett volna ráállni, ez terem munka nélkül is! Én inkább a megtermelt dolgoknál maradok, még ha munkával jár is.
