– Az ellenőrzések során a hatóság nem tapasztalt engedély nélküli hígtrágya kijuttatást – az engedélyezett területek vonatkozásában és a talajtani vizsgálatok alapján – sem mutatható ki tápanyag feldúsulás.
– Akkreditált laboratóriumban évente bevizsgálásra kerül a hígtrágya és tervben kijuttatható hígtrágya mennyisége nem haladhatja meg az engedélyben rögzített maximális dózist.
– Az engedélyes kötelezettsége, hogy dokumentálja, mikor melyik területre mennyi hígtrágyát vitt ki.
– Talajmintavételre az engedélyezett időszakon belül nem kerül sor.
– A bejárások alkalmával nem volt tapasztalható nyoma hígtrágya összefolyásnak, tócsásodásnak.
– A védőtávolságok betartását sajnos nem tudjuk folyamatosan ellenőrizni, ugyanis utólag nehéz rekonstruálni az engedély nélküli tevékenységet.
– A hígtrágya azonnali talajba juttatása azt jelenti, hogy csak miután az adott táblán befejeződött a trágyázás, történik meg annak beforgatása, de nagyobb területen csak pár nap után történhet meg a szántás.
Hát ennyi a hatóság válasza, de ettől még a bűzt nem sikerül megszüntetni, de utalást kaptunk arra is, hogy a levegőben lévő bűzhatásért hava kell fordulni: a Közép Tisza vidéki Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség felé kell eljárni.
Természetesen ennek a hatóságnak is elküldtem 2014. év elején levelemet, melynek összefoglaló válaszát a következőkben ismertetem:
– Levegővédelmi szempontból:
Bűzt sem a városban, sem a sertéstelep környezetében nem tapasztaltak a résztvevők.
– Vízvédelmi szempontból:
A Gerje belvízfőcsatorna vizének a kihelyezés közelében történő ellenőrző vizsgálatának lehetőségét a felügyelőség megvizsgálja. A kihelyező területek közelében lévő fúrt kútról a felügyelőségnek nincs tudomása. A keletkező hígtrágya annyira koncentrált, hogy tisztítása nem lehetséges. Műszaki megoldást jelenthet injektáló géppel történő talajba injektálása, így a szaghatás sem következhetne be.
Tehát mindkét hatóság véleményét kikértem, de megállapítható, hogy hiába minden próbálkozásunk a bűz továbbra is terjengeni fog Cegléd légterében. A hatóságok érdemben nem intézkednek.
Hiába ígérte meg a tulajdonos, hogy a bűzt megszünteti, ez nem történt meg, sőt volt olyan időpont, – pld. a Kossuth Toborzó ideje alatt – amikor az eddigieknél is nagyobb és elviselhetetlenebb bűz volt érzékelhető. Hiába mondta a tulajdonos, hogy elromlott az újonnan beépített bűzhatás csökkentő, de ilyen sűrűn, azért ez is elképzelhetetlen.
Azt hiszem, nem marad más hátra, mint birtokvédelmet kérni. Hiányos jogi ismereteink szerint is az Alkotmány XX. cikkelye kimondja, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Az ENSZ emberi jogokról szóló kiáltványa 19. pontja szerint mindenkinek joga van a pihenéshez, szabad ideje élvezéséhez, az egészséges környezethez, ami mentes minden zavaró szagtól, zajtól. A Ptk . 1959. évi IV. évi törvény 188. §. (1) bekezdése szerint ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják birtokvédelem illeti meg és a jegyző egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.
Ehhez viszont jogász kell. Kérem tehát olyan ügyvédi iroda, ügyvéd segítségét, akit szintén zavar ez a ceglédi penetráns trágyaszag, szakértelmével nyújtson segítséget. Így talán a lakossággal közösen ki lehet találni olyan megoldást, ami valóban megakadályozza, hogy a 650 éves Ceglédet, Kossuth városát a „trágyaszag városának” nevezzék el.
