„Tisztelt Szerkesztőség! Évek óta furcsállom, hogy advent előtt a Jobbik kettős keresztet állít a Szabadság téren. Először is nem értem, hogy mi köze a kettős keresztnek a karácsonyhoz?! A kereszt nem húsvéti jelkép?! És miért kell ezt egy pártként felállítaniuk?! Bele se merek gondolni, talán pártpolitikai jelképként van jelen… Akkor jövőre melyik párt állítja majd fel a jelképét a város főterére?! Miért kell karnevált csinálni a karácsonyból? Szerintem a karácsony olyan ünnep, amikor a politikának hátra kellene egyet lépni. Az rendben van, hogy a városnak ott a karácsonyfája, ott a betlehem, sőt most már adventi gyertyagyújtás is van. Kíváncsi lennék erről mi az egyház véleménye, márcsak azért is, mert minden évben az egyház képviselője „szenteli” fel a keresztet…” – tette fel egy olvasónk levelében a kérdést.
Lapunk megkereste Hánka Leventét, a Református Nagytemplom lelkipásztorát, aki írásban válaszolt a felvetésre:
„Hogy keresztyén szimbólum-e a kettős kereszt, apostoli kereszt, arról szükségtelen beszélni. Elég kimenni a Hősök terére, vagy bemenni a Ceglédi Római Katolikus templomba, és megnézni mi van a szószéken. Azt is tudjuk, hogy magyar államiságunkhoz is szorosan kötődik, a nemzeti szimbólumaink között előkelő helyen tartjuk számon már az Árpádházi királyoktól számolva. Hogy miért állít fel valaki egy keresztyén jelképet közterületen – nem az én tisztem megindokolni. Hogy lehet-e ilyet tenni? Miért ne lehetne. Ezt csak más – nem keresztyén – vallást államvallásként deklaráló országok területén tilos, Európában ez nem tilos. Egyelőre… Én annak csak örülök, ha valaki ezt felvállalja. Természetesen, aki egy keresztet állít, annak tudnia kell, hogy milyen jelkép alá áll.
Isten ügyét egyetlen egy ember, vagy emberi közösség sem használhatja fel a saját ügyének a szentesítésére. Ha bármilyen közösség – alapítvány, párt, mozgalom, egyesület vagy akár város vagy település – egy-egy rendezvényre meghív engem, mint egy keresztyén közösség vezetőjét, az akár hiszik, akár nem: komoly dilemmát okoz. Naivan azt gondolom, hogy azért hívnak, mert vagy érzésből, vagy tudatosan szükségesnek érzik az általunk képviselt üzenet jelenlétét, megszólalását (azt már nem mindig gondolom, hogy azt a Valakit szeretnék ott látni, aki mindig velünk van, bárhol is vagyunk). Kevésbé naiv kollégáim, testvéreim viszont sokszor mondják, hogy ha megjelenünk valahol, akkor jelenlétünkkel „támogatjuk” azt a közösséget, amely elvei, hatalma, befolyása megerősítésére felhasznál minket. Ezt lehet érteni akár városi rendezvényekre is, hiszen gondolhatják páran, hogy „az egyház képviselői azért jelennek meg a városi rendezvényeken, hogy a jelenleg regnáló vezetést legitimálják isteni kenettel” (legyen az bármilyen színű, oldalú). Ez a veszély kétségtelenül fennáll. Miért ne gondolhatná bárki, hogy ezt tesszük.
Ettől függetlenül mégis elmegyünk. Nem akarok senkit meggyőzni, talán egyszer hallgasson meg. És gondoljon bárki bármit: én azért vagyok jelen egy rendezvényen megszólalóként, mert meghívtak és hirdethetem az életünk nagy kérdéseire az EGYEDÜLI MEGOLDÁST: Krisztust. Jónak tartom, és támogatom az olyan köztéri megmozdulásokat is, amiknek Krisztusra mutató szándéka van, vagy az emberek közötti szeretetet, jótékonyságot, békességet hirdetik, vagy a Biblia tanítását mutatják be. Egy ünnepségen ha szólhatok, akkor Istenre mutatok, hogy Rá figyeljenek az emberek. El is megyek oda, ahol keresztet, vagy kettős keresztet, vagy betlehemi jászlat, betlehemi csillagot (református templomokon ilyen van) – és még sorolhatnék pár bibliai vagy keresztyén szimbólumot – állítanak fel bárkik. Ha ezt valaki úgy értelmezi, hogy ez a saját pártjának, vagy a „másik pártjának” az érdekeit szolgálja: lelke rajta. Én nem így értelmezem. A kereszt nekem nem (emberi)hatalmi szimbólum, és ha tehetem ezt mindig el is mondom. Bárhol bárki bármire használja ezt a jelképet, számítson arra, hogy ha Krisztusi szándékkal teszi, áldást nyer, ha nem: átkot. Ajánlom mindenkinek: állítson kereszteket … mindenhová!”
