Történelmi visszatekintést dr. Szabó Péter alezredes tartott. Miért vezényelték a 2. magyar hadsereget keletre, a hadszíntérre több ezer kilométerre a hazájától? Hányan vesztek oda a Don-kanyarban? Örökké visszatérő kérdések – hangzott el az előadás kezdetén. „Az elmúlt több mint fél évszázad alatt e kérdésekre adott válaszok a politika alakulásától is függően többnyire leegyszerűsített formában, gyakorta téves adatokkal és hipotézisekkel fogalmazódtak meg. Neves szakíróktól mást sem lehetett olvasni, mint hogy a második világháborúban harcolni bevetett magyar honvédeket élő tömegként dobták oda remélt előnyök ellenében. A tények ismeretében ezen kijelentések ma már nem állják meg a helyüket.” – mondta a Hadtörténeti Intézet munkatársa, aki arról szólt, miután a német hadsereg a ’41-es és ’42-es téli szovjet ellentámadás során súlyos veszteséget szenvedett, hadműveletei folytatásához új erők szükségeltettek. A német hadvezetés számára egyre nagyobb szükség volt a gyengébb szövetséges magyarok és olaszok, illetve románok haderejére: ezen seregtestek is felértékelődtek és mindent elkövettek – akár zsarolással és fenyegetéssel -, hogy az érintett államok hadseregei minél nagyobb mértékben vegyenek részt a Wermacht 1942 tavaszára tervezett hadműveleteiben.
„A második hadsereg parancsnokságától mozgósított 207 ezer fős személyi állomány összeállításánál a minisztertanács 1942. január 26-ai határozatához igazodva a magyar hadvezetést az a cél vezérelte, hogy a frontszolgálatra behívottak kisebb mértékben érintsék a honvédség legjobban kiképzett állományát. A harci térre kivonuló sorállomány nem haladhatta meg a honvédség egész sorállományának a húsz százalékát, valamint a honvédség fegyverzetének és gépjárműállományának a felét.” – mondta a hadtörténész. A Don-i katasztrófában ötvenezren estek el, közel ugyanennyien sebesültek meg és a fogságba esettek száma huszonnyolc ezer fő volt. Ceglédről egy ezer fős gyalogos csapat, az úgynevezett 7/2-es zászlóalj került be a 2. hadsereg hadrendjébe.
A megemlékezésen – ahol a megjelent önkormányzati képviselőkön kívül jelen volt Földi László országgyűlési képviselő és Hegedűs Ágota alpolgármester is – a gimnázium tanulói adtak műsort, majd az intézmény leánykara lépett fel Soltészné Lédeczi Judit Liszt-díjas karnagy vezényletével és Fazekas Zsuzsanna zongorakíséretével. Végezetül a világháborús emlékműnél ért véget az esemény, ahol elhelyezték a kegyelet virágait az önkormányzat, a HONSZ ceglédi szervezete, intézmények, szervezetek és pártok nevében.
