Veres Tamás első díjas verse:
Romulus király gondolatai egy gyilkosság másnapján Róma előttem álmodik. Hűvös dombjai sírnak.
Gyászba borultak füvek, fák. Én most árva maradtam.
Jó ura lettem minden római hős katonának,
mégis fojt a mogorva magány. Múlt éjszaka láttam
felkoncolt testét testvéremnek. Siratom míg
élek, pedig sokan mondják, jobb, ha elengedem. Nem megy.
Nem lehet csak úgy, emlék nélkül élni a létet.
Félig kész fővárosa Rómának mosolyog rám.
Én sós könnyeimet nyelem, melyek arcomon úsznak.
Hol van már az a farkas, mely táplálta a testem!
Mint ahogy én, Remus is bimbóiból szívta a nektárt.
Egyre nagyobb lesz a város, míg én egyre kisebbnek
látom. Az emberek engem néznek. Már odadobnám
minden kincsem, csak hogy halljam Remus szavait még!
Ám Remus egy tetem! És teste férgek étele lesz majd,
míg szívéből szép lelkének fénye ragyog rám.
Szabó Adrienn:
A városalapításrólRéges rég ez a föld nyögte a bús igát
Nyáron télen az úr kénye szerint. Soká
Várt főt mely koronás, s kedvezni néki kész.
Várták telve reménnyel.Bűbájos koronát tért ide hordva fenn
Fenséges homlokán, özvegyi fátyolán
Károlynak szelíd, jólelkű asszonya.
Chegléd földjeit ámulá.S ez földből kicsi hajtás nevetett üdén,
Bimbózva virulás reggeli korszakán.
Boldog ciglefüzek ringtak a messzire
Szálló szél szelid ritmusán.Táncban hajlik a fű, zöldel a Gerje-part.
Erzsébet keze nyújt zsenge virágfüzért.
Még melléje egy más bőkezű juttatást:
Díszes oklevelét adá.
