És fácánra vadászni?
Arra egyetlen napom volt és megmondom őszintén, nem tudtam hogy ilyen jól sül ki a dolog végül. Jött egy lehetőség és részt vehettem egy fácánvadászaton és arra gondoltam, hogy ezt az eseményt lehetne képileg dokumentálni. Kora reggel mentünk Kunmadarasra, ahol gyülekeztek a vadászok és mentünk terepre: részt vettem a hajtáson, ott voltam a vadászat végéig. A téma abszolút meglepetéseket tartogatott és bizonyítani akartam a vadászoknak is egyfelől. Láttam már vadászos sorozatot, ami nem konkrétan fácán volt, és azok tetszettek. Sok évvel ezelőtt voltam ugyan nyúlhajtáson, de egész napos éles vadászaton még nem, ahol a betárazástól kezdve a lövésen át a vad elejtéséig mindenen jelen voltam. Azon voltam hogy úgy csináljam a fotósorozatot, hogy az jó legyen.
Egy naptól egy évig, a fácánvadászattól a bűvész életének hátteréig. Arról tudhatunk már valamit, hogy merre tovább?
Vannak ötletek a jövőre nézve és van konkrét elképzelés is. Hiszen ahhoz, hogy jó legyen egy sorozat, ahhoz nagyon alaposan át kell gondolni hogy mit szeretnél fényképezni, mit szeretnél a képekkel elmondani. A most kiállított mindkét sorozat is szigorú koncepció szerint készült. Jelesül az első témánál hadd említsek egy példát: a sorozat arra az elképzelésre épült, hogy egyik kép sem készült természetes fénynél, a összes mesterséges fényforrás és megvilágítás között lett felvéve. Ráadásul minden képen jelen van a piros és zöld szín, némelyiken mindkettő. Ettől lesz az egész mágikus, misztikus hatású.
A kiállítás – melynek megnyitóján Kőhalmi Ferenc is közreműködött – május 24-ig látogatható a Kossuth Múzeumban.
(Fotó: Kisfaludi István)
A fotográfussal készült korábbi riportunk ITT olvasható.
Hartyányi Norbert mostani díjairól való beszámolót ITT olvashatja.
