23 módosító javaslatot nyújtottunk be összesen. Igaz, ezeket már külön 20-20 fős bizottságokban tárgyaltuk (Kulturális, Népjóléti, Gazdasági, Igazságügyi). Én a Kulturális bizottság tagja voltam, ráadásul konzervatív kormánypárt tag (mi nyújtottuk be a törvényt hivatalosan), és az oktatással volt kapcsolatos a törvény,ezért az én bizottságomat az összes módosító javaslat érintette. Ha vesszük azt, hogy mindegyikről vitatkozni kellene körülbelül fél órát,az bizony rengeteg idő, de csak 60 percünk volt,úgy, hogy egyrészt minden változtatásról vitatkozzunk (ezért sokszor csak szavaztunk rögtön minden vita nélkül), másrészt mindenki elmondhassa saját álláspontját. Engem például egy mondat közepén szakítottak félbe, ez eléggé felháborított, főleg, hogy két másik pártból 5-10 perceket beszélhettek, így a módosító javaslatainkat meg se tudtuk védeni. Ezt leszámítva nagyon jól éreztem magam. A téma egyébként is tanulóként közel állt hozzám,igaz, nehéz volt azonosulni a pártom profiljával, főleg a szombati oktatás miatt. Nekünk azt támogatni kellett, de ha őszinte akarok lenni, a hátam közepére se kívánnám. Azt gondolom, mégis el tudtunk tekinteni attól, hogy mi mit szeretnénk igazából. Ezt mutatja a végeredmény is, miszerint a törvényt megszavaztuk néhány változtatással. A sajtótájékoztatón szóvivőink kitűnően vették az akadályokat, megőrizték pártunk profilját, és nagyszerűen reagáltak a„média” kérdéseire.A nap végén még körbevezettek minket a Házban, utána felszálltunk a vonatra, és fáradtan, de jókedvűen tértünk haza. Számomra is felejthetetlen volt ez a nap, és ha tehetném, minden évben elmennék.
